Az óvodai tanulás szervezésében játékos tanulásról szoktunk beszélni. Sem nem játék, sem nem tanulás… „vegyes” cselekvés. Kérdés tehát, hogy a kisgyermek fejlődése során melyik van előbb; a játék vagy a tanulás?
A kezdeti játékfajták alapozzák meg a megismerést, tehát ezek a játékok képezik a tanulás alapjait. Ugyanakkor ezek a korai megnyilvánulások szabadon, nem célorientáltan zajlanak, azaz: a játék sajátosságait hordozzák magukban.
Már a kora gyermekkori manipulációs játékot megfigyelve is észrevehetjük ezt a „kettőséget”: a kicsi gyerek játszik és közben tanul is, így fejlődik. A későbbi játékfajtákra is jellemző lehet ez a kettősség: az adott cselekvés szabad, a gyerek önmagát motiválja, tehát játszik, de közben tanul is: mozgássorokat gyakorol be, kommunikál, beszélget, megoszt, alkudozik, tájékozódik, egymás információit kicserélve tudáshoz jut, együttműködik, alá-és fölérendeltségi, vagy éppen szimmetrikus viszonyokat él meg. A két folyamat és azok hatásmechanizmusai nem választhatók el egymástól. A játék előkészíti a gyermeket a tudatos tanulásra és a vállalt, nem „csak” spontán alakuló együttműködésre is.
A tanulás – ebben az életkorban -, éppen, mint a játék cselekvő, aktív, nem pedig elvont, és akkor hatékony, ha tapasztalatokon alapszik. Folyamatában, az információk megszerzésén és feldolgozásán kívül, az irányíthatóságra szoktatás, a döntéshelyzetek átélése, a konfliktusok megoldásának gyakorlása és az együttműködés is dominál. A tanulás sikere nem pusztán az értelmi képességeken fejlesztésén múlik tehát. Az előzetes ismeretek befolyásolják a tanulás hatékonyságát, ezért érdemes azokra építeni.
A munka jellegű tevékenység a játék és a tanulás között helyezkedik el, mert mindkettővel számos közös jellemzője van. A gyermekek munkavállalása többnyire önkéntes, maguktól, vagy felkérésre, de vállalás alapján kezdenek hozzá valami fontos feladat elvégzéséhez. Ez a játékkal közös vonás. A munkának célja van, ezért csak azt szabad kérni és kitűzni, amit valóban meg kell csinálni. Ez a célorientáltság a tanulással közös. Munkavégzés során fejlődik a felelősségérzés, a mások iránti tenni akarás és tudás, a közösségi érzés. Az együttes munkavégzés során az együttműködés képessége is alakul. Ezek a vonások a tanulásra és a játékra is jellemzőek. Ugyanakkor – főként, ha szabadon választható munkáról van szó – ez a cselekvés is aktív, eszközökhöz kötött, a tevékenység öröme a domináns elem, mint a játékban.
Összegezve; mindegyik cselekvésre jellemzők:
- érzelmi involváltságból halad a gyermek a külső irányíthatóság felé;
- jellemző mindegyik cselekvésre a kreativitás, az alkotás;
- folyamatosan alakul és alakítható a szocializáció, a társas kapcsolatok fejlődése;
- megtapasztalja, majd tudatosítja az erkölcsi értékeket, kialakul a döntés képessége;
- használja, ezáltal fejlődnek az érzékszervek, differenciálódik a percepció és a mozgás;
- folyamatosan alakul a verbalitás és az ahhoz kapcsolódó nonverbális kommunikáció is;
- fejleszthetők és szabadon is fejlődnek az értelmi képességek és a tudás.
A jövő heti Ovisarok témája: „Élményesszencia” a művészetekben – terápiás hatású művészetek és a játék
Az Ovisarok-Bakonyi Anna sorozatunk előző cikkei az alábbi linkeken olvasható: