A Z-generáció a mai 13-26 éves fiatalokat tömörítő, digitális generáció. Számos sztereotípia alakult ki velük kapcsolatosan, azonban az oktatásban és a munkaerőpiacon is szükséges, hogy ezeket leküzdve, bármely korosztály tagjaiként. képesek legyünk az együttműködésre.

Bereczki Enikő ifjúsági és generációs szakértőként hiánypótló könyvében kitűnően összegzi, milyen gyakorlati megoldásokkal tehető könnyebbé a multigenerációs kooperáció.

A szerzővel Antaliné Miss Lilla beszélgetett

Előadásaidban említed, hogy ma nehezebb belépni a felnőtt életbe. Mi lehet ennek az oka?

Fiatalokkal foglalkozva, sokat beszélgetve azt tapasztaltam, hogy ma sokuknak óriási kihívást jelent a felnőtt életbe való be/kilépés és azt láttam, hogy a munkaadók sincsenek igazán felkészülve erre. Sokan arra számítanak, hogy ugyanolyan mentalitással, attitűddel és szocializációval érkeznek be a mai pályakezdők, mint amilyenek ők is voltak 10, 20 vagy 30 évvel ezelőtt.

A társadalmi, technológiai és gazdasági változásokon túl a szülői nemzedékhez nyúlnék vissza a válasszal az okokat keresve: A mai babyboomer – a nagyszülői – és az X-generáció a szülői generáció élete egy részét – idősebbek esetében nagy részét – a szocializmus alatt élte le, amikor nem az egyén volt a középpontban, ráadásul akkor a családban sem minden a gyerek körül forgott. Elsőként állt elő egy olyan helyzet, hogy az iskolából hazatérő gyerekeket már senki sem várta otthon, mert a nők tömegével elmentek dolgozni. Ezeket a gyerekeket hívták kulcsos gyerekeknek, akik maguk nyitották ki az ajtót és rendezték el napjuknak második felét teljesen magukra utalva, önállóan. Nem is meglepő, hogy ők egészen másféle gyerekkort álmodtak meg gyerekeiknek. Ez nagyon sokak számára egy olyan csodálatos, gyerekcentrikus gyerekkor, amiből nem egyszerű kilépni, ezért sokan valóban vonakodva, bizonytalanul és későn hagyják el, várva a felnőtt életbe való komolyabb, magasabb szintű felelősségvállalással.

Tehát, ezért mondhatjuk, hogy sokan örökgyerek Pán Péterek szeretnének maradni?

Nagyon lesarkítva akár ezt is lehet mondani, mert tény, hogy a Pán Péter szindróma, a mamahotel jelenség tömegesen jelen van a fiatalok körében a nyugati társadalmakban.

A KSH statisz­tikája szerint 1990 óta nálunk is folyamatosan növekszik a fel (nem) nőtt gyerekek száma. Egy kutatás szerint jelenleg a ma­gyar háztartások ötödében él felnőtt korú gyermek.

Ezek közül minden negyedik háztartásban él olyan, aki tanulmányait már befejezte, mégis a szülői ház előnyeit élvezi. Ezek a fiatalok bár saját jövedelemmel rendelkeznek, étkezésükről, a rezsiköltsé­gek rájuk eső részéről nem gondoskodnak, és a háztartási mun­kából sem veszik ki a részüket.  Így nem teljes azonban a kép, hiszen a kényelmi okok mellett a szülői ház elhagyásának halogatása sokaknál pénz kérdése is lehet. Ezek a huszonévesen is szüleikkel élnek, felnőttként vesznek részt a munka világában, de „haza adják” fizetésük egy részét, tehát nem szü­leik gondoskodnak róluk anyagilag. A „kény­szer-mamahotelesek” aránya az ország legszegényebb részein, Észak-Magyarországon és a falvakban magasabb az átlagnál. Tehát a mamahotelező elnevezés nagyon sértően hat azokra a szorgalmas tizen-huszonévesekre nézve, akik már középiskolásként is dolgoznak diákként és felelősséget vállalnak a munkájukban. Tehát a generáció nem egységes…

A blogodnak is ezt a nevet választottad. Milyen tartalmakat találhatnak itt szülők és pedagógusok?

Őszintén, nem sokat vacilláltam a névválasztással, amikor elindítottam a Pán Péter, Stop! blogot https://panpeterstop.blog.hu/, aminek már 7 éve. Valami olyasmi nevet akartam adni neki, amiben benne van a felnőtté válás és kihívásainak a témája, valahogy így jött a név. Idővel ez a téma kiegészült a fiatal generációt érintő egyéb témákkal, ami nemcsak őket, de szüleiket, pedagógusaikat és munkáltatóikat is érinti.

Nem terveztem meg tudatosan a blog célcsoportját, de valóban sok tanártól kapok visszajelzést, hogy használják főleg osztályfőnöki órákon a posztokat. Például levetítik a videós interjúkat és megvitatják. Sokan itt tájékozódnak cyberbullying, szexting témákról, ez utóbbiról több posztban is írtunk és interjút is olvashatnak vagy megnézhetnek Dr.  Baracsi Katalin internetjogásszal és Nagy Janka pszichológussal, de van egy oktatásra alkalmas filmválogatás-poszt is.

A tanároknak, szülőknek tartott workshopjaidon melyek a legkeresettebb témák?

Sok iskolából keresnek, mert úgy érzik kevés a továbbképzés ezen a területen, ugyanakkor szeretnék felvenni a lépést a kor kívánalmaival így főként a diákok generációs sajátosságai érdeklik őket és azok a módszerek, amelyekkel motiválni lehet őket, az órákat kicsit „zégenerációsítani”. Mivel mentálhigiénés szakemberként is tevékenykedem, így idevágó témákban is keresnek, mint például kiégés, stresszkezelés. Nagyon szeretek iskolákban menni diákokhoz is nagy öröm, de nagyon feltölt, ha a tanároknak tarthatok előadást vagy más jellegű programot.

Gyakorlatból jól tudom, egyre nagyobb a szakadék ma a fiatalabb és az idősebb generációk között az oktatásban is. Te is ezt tapasztalatod?

Igen és egyre intenzívebben. Májusban amikor óraadóként dolgoztam egy magánegyetemen, felhívta az egyik hallgató a figyelmemet, nagyon udvariasan, arra, hogy tudom-e, hogy én vagyok azon kevés tanárok egyike, aki magázza a hallgatókat… ezen nagyon elgondolkoztam… de nem ez a legszembetűnőbb változás… inkább a figyelem elaprózódása jelent problémát, ami nagy kihívás mindkét „félnek”: a tanárnak, az oktatónak azért, mert nehéz egy átfogó tananyagot úgy megtervezni, hogy folyamatosan fennmaradjon a figyelem, a diákok, hallgatók számára pedig nehéz egy dologra fókuszálni.

A tanításon keresztül könnyebb megismerni a Z-generációsok problémáit?

Igen, pontosan tudom mivel kell megküzdeni, nem a szakirodalomból tanulmányozom a Z generációt, hanem testközelből.

Az is világos számomra, hogy egy dolog megismerni azokat a jelenségeket, amik a gyerekek életét körülveszik és megvilágítani ezeket kutatási adatok tükrében. Fontos, de ez még nagyon kevés számukra. Ezekre a jelenségekre, problémákra gyakori reakció a felháborodás, a sajnálkozás, a tehetetlenség vagy épp a szörnyülködés. Ezek mind úgynevezett helyettesítő vagy parazita érzelmek, amelyeket Eric Berne tranzakcióanalízis elmélete szerint hiába élünk meg, nem segítenek rajtunk, csak az energiánkat emésztik fel. Amikor készülök az előadásokra vagy workshopokra, tudom, hogy információ tehát önmagában nem elég: eszközökre, problémamegoldó gyakorlatokra van szükség. A könyvem írásakor is arra törekedtem, hogy legyen benne használható tipp, módszer vagy szakmai javaslat.  viszont ezek nem gombnyomásra működnek, csak akkor hatékonyak, ha vesszük a fáradságot rá, hogy személyre szabjuk őket, és nem spóroljuk meg a mérlegelést, vagyis, hogy mi esetünkben, a mi osztályunkban vagy családunkban ez hogyan működhet.

A könyvedben olvashatunk úgynevezett tiktoker-tanárokkal készült interjúrészleteket. Kik ők?

Valóban és azért szerettem volna bemutatni néhányukat, mert bár a TikTok első látogatáskor minden bizonnyal nem az oktatótartalmakat teszi elénk, egy kis keresgélés után hasznos videókra, sőt akár tanárok csatornáira is bukkanhatunk.

A természettudományokon át a történelem, az irodalom, a művészetek az idegen nyelvoktatás is felköltözött már erre a kép-, videóalapú oldalra. Sőt, még tanárok, tanítok csatornái is vannak a Tiktokon! Ilyen például a 25 éves tanító bácsi, Meizer Bence TikTok oldala vagy Csillag Hajnalkáé, aki magyar történelem szakos tanárnő.  A 22 éves Varga Vencel nemcsak politológus hallgató, egyben szenvedélyes slammer, aki a TikTokon is befutott szórakoztató irodalmat is oktató videói­val. Vencel rendhagyó magyar órákat is tart gimnáziumokban.

A „TikToker-tanárok” jó példát jelentenek egy egészen új szemléletre, annak a modern tanárnak az előképei, aki nem fel­tétlenül a kizárólagos információforrás, de mindannak a tudás­nak és készségnek a birtokában van, amellyel akár személyre szabottan elmagyarázza az anyagot, segíti az elakadásokat, és inspirációt nyújt új ismeretek szerzéséhez.

A TIkTok egyéb oktatási alkalmazására is hallottam már tőled jó gyakolatot. Mesélnél erről?

Igen, szoktam javasolni a pedagógusoknak, hogy kérjék meg időnként a diákokat arra, hogy készüljenek olyan tiktokos videókkal, amelyek az óra témájához illeszkednek. Ilyen módon azokat a diákokat lehet hasznos tartalmak felé motiválni, akik csupán szórakozni „mennek” a TikTokra. Másrészt látják a diákok, hogy a tanár nyitott az ő világuk iránt. Nem elhanyagolható annak a jelentősége sem, hogy még ha csak néhány percben is, de ilyenkor tanulnak valamit.  Az órát is lehet úgy tervezni, hogy felosztjuk 3 szakaszra: az első részben mi adunk át egy tananyagot és megkérjük a diákokat arra, hogy úgy figyeljenek, hogy ebből kell majd egy 2-3 perces összefoglaló jellegű videót készíteni a Tiktok videók mintájára. A következő szakaszban ezen dolgoznak majd a befejező szakaszban előadják, vagy fel is vehetik videóra. Ez fejleszti a diákok lényeg megragadását, vagyis a fogalomalkotást, az összefüggések meglátását, a problémamegoldást és sok más 21. században fontos készséget.

Előadásaidban generációs együttműködésekről szoktál beszélni, ha Z-generáció problémáit boncolgatjuk. Az a fajta odafigyelés szükséges, amit említettél, nem lenne fordítva is szükséges? A fiatalokat nem kellene tanítani arról, ők hogyan viszonyuljanak az idősebbekhez?

De, mindenképp. Mindig javaslom, hogy olyan intergenerációs tréningek folyjanak, amikor kis csoportokban többféle nemzedék tagjai dolgoznak. Sajnos idő hiányára hivatkozva az iskolákban nem igényeltek még ilyen foglalkozást tőlem, inkább a céges szférában jellemző ez. Természetesen nem elég csupán az idősebbeknek informálódni a fiatalabbakról. Rendkívül fontos lenne, hogy a fiatalok se legyintsenek a nagymamára vagy tanárra őskövületnek titulálva. Nagyon fontos a kölcsönös tanulás, tisztelet. Rengeteget lehetne tanulni az idősebb nemzedékektől is a fiatalabbaknak. Egyrészt élettapasztalatban és a szemtől szembeni kommunikációban még mindig ők a verhetetlenek. Másrészt hasznos megkérdezni őket arról a korról, amiben felnőttek – ami már a fiatalabbaknak nagybetűs történelem – hiszen sok kérdésre választ kaphatunk, ha megismerjük milyen körülmények között, milyen társadalmi miliőben éltek, kovácsolódtak fiatalon egy nemzedékké ahhoz, hogy jobban megérthessük őket és könnyebben tudjunk együttműködni velük. A jövő nemzedékének ezért szerintem a történelem ismerete kulcsfontosságú lesz.

Az idősebbektől hallott történetének megismerése segítséget jelent számukra, hogy kialakítsák identitásukat. Az életmódtörténet pedig ismerete megkönnyítheti a fiatalok számára a múltban is élt embertár­saik életének megismerését, megértését is.

Végezetül: Kinek ajánlod a könyved?

Mindenkinek, akit érdekelnek a fiatalok, szeretné őket jobban megismerni – életüknek az a részét is, ami tőlünk rejtve, a képernyők előtt töltik. Szülőktől, pedagógusoktól is sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy segített nekik a könyv új ismeretekkel gazdagodtak, jó ötleteket kaptak. Van, hogy diákok ajándékként veszik meg a kötetet szüleiknek vagy tanáraiknak.

Köszönöm az interjút!

Mi is szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe Bereczki Enikő: A rejtélyes Z generáció c. könyvét.