Tanulási motiváció: Miért szeretnek, vagy éppen nem szeretnek tanulni a gyerekek?

„A tanulási motiváció kutatása arra keresi a választ, hogy miért tanulunk.” (Fejes József Balázs: Célok és Motiváció, Gondolat kiadó 2015).  Bár, ez a kérdés első hallásra rendkívül egyszerűnek tűnik, közel sem az. Bizonyára többen tapasztalják pedagógiai munkájuk során, vagy éppen diák-kori emlékeikből, hogy ez a problémafelvetés milyen összetett is valójában. A gyermeki lélek természetes velejárója, hogy valami rendkívüli módon, valami pedig egyáltalán nem kelti fel a tanulók érdeklődését. Természetesen az oktatás nem folyhat úgy, hogy az „unalmas” tananyagokat egyszerűen kihagyjuk, de pedagógiai praktikákkal a kevésbé érdekes tananyagokat is vonzóbbá tehetjük tanulóink számára.

Az erről való elmélkedést kezdjük talán előszöris a motiváció értelmezésével. A motiváció leginkább a viselkedés hátterében álló pszichológiai folyamat jelölésére használatos fogalomként van megjelölve a szakirodalomban. Jelenségének komplexitása okán több elméleti megközelítésből is értelmezhető, éppen ezért nehezen meghatározható. A motivációt meghatározni kívánó különféle elméletek nem függetlenek egymástól. A fogalmának meghatározása mégis olyan komplex feladatnak bizonyul, hogy konszenzusos, széles körben elfogadott definiálása ez idáig még nem következett be.

Ebben az írásban elsődlegesen a tanulási motiváció értelmezését és annak a hétköznapokba való integrálását tűztem célul magam elé. A motivációban rejlő lehetőségek kihasználását a jelenléti oktatásba való visszatérés után pedig kiváltkép fontosnak tartom. A mögöttünk álló digitális időszak ugyanis jócskán felborította a tanulók egy jelentős részének a tanuláshoz való viszonyát.  Fejes József Balázs oktatáskutató Célok és motiváció című kiadványában az alábbi általános meghatározást írja: „A tanulási motiváció a tanulással összefüggő viselkedést elindító, fenntartó és irányító folyamat.”  Fejes József Balázs: Célok és Motiváció, Gondolat kiadó 2015). 

Ezek alapján a tanulási motiváció és a tanulmányi eredmények szoros kapcsolatban állnak egymással. Ha valamit kedvvel tesznek a tanulók, abba több energiát fektetnek, ennek következményeképpen pedig eredményesebbek lesznek.

Vegyük most sorra azokat a motivációs eszközöket, melyekkel felkelthetjük diákjaink tanulási iránti vágyát:

 A tanuló és a tanár közötti kapcsolat

A tanítványainkkal való viszony nagyon fontos tényező. Ha a gyerekekkel olykor a tananyagon kívül más témában is beszélgetünk, ha érdeklődőek vagyunk aktuális lelki állapotuk iránt, az jó alapja lehet egy bizalmi kapcsolat kialakulásának. Amennyiben az egyes tanulók fontosnak érzik magukat oktatójuk szemében, sokkal nyitottabbak lesznek az új ismeretek befogadására. Különösen fontosnak tartom továbbá, hogy beszéljünk nyíltan a digitális oktatásban tapasztalt nehézségekről is. Éreztetni kell a diákokkal, hogy teljesen természetes, hogy lelki értelemben megviselte őket a mögöttük álló időszak. Sőt, azt a nyilvánvaló tényt is tisztázhatjuk, hogy ez nekünk sem volt egy „sétarepülés”. A lényeg azonban mégsem a közös gondok kitárgyalása, sokkal inkább a kölcsönös megértésen alapuló tanulás, tanítás a tanév hátralévő részén.

A biztonságot adó, pozitív légkör

Senki sem érzi jól magát olyan környezetben, ahol nincs biztonságban. Legyen ez fizikai, vagy lelki értelemben vett biztonság. Sokféle diszkomfortos érzet állhat annak a hátterében, hogy a diák azért nem szeret tanulni, mert nem érzi jól magát az osztályában. De sok tanuló számára okozhatott nehézséget a jelenléti oktatásba való visszatérés is, hiszen nagyon hosszú időt töltöttek külön társaiktól. A visszaállás pedig nem mindenkinek megy könnyen. Egy osztályközösség/tanulócsoport megfelelő csoportkohéziójáért rengeteget tehetünk. Számos csapatépítő játék könnyedén elérhető az interneten. Nekem ezek közül az egyik kedvencem az, Azt szeretem benned… játék.

A játék leírása:

„Azért szeretem …-t, mert…” felirattal kap mindenki egy papírt. A kipontozott helyre

mindenki beírja a nevét, és a jobb oldali szomszédjának adja a papírt. Ő a következő sorban

leírja, miért szereti az illetőt, behajtja, majd továbbadja. A papírokat csak akkor szabad

kihajtogatni, ha mindenki visszakapta a sajátját. Nem kell felolvasni, de ha valaki meg

szeretné osztani a többiekkel, megteheti.” (Szárnyalás – Játékgyűjtemény pedagógusoknak – Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány 2009)

A diákokkal való együttműködés

A tanulókkal történő kooperáció rendkívül hatékony lehet a tanulási motiváció megerősítésében. A tanulást illető hosszabb és rövidebb távú célkitűzéseket érdemes az osztály, vagy éppen az egyes diákok bevonásával kitűzni. Hatékony továbbá, ha a tanulók bevonása a tananyag feldolgozása terén is folytatódik, például kiscsoportos munka során feldolgozott feladatokkal, vitákkal, kiselőadásokkal stb. (természetesen a gyerekek életkori sajátosságaikat figyelembe véve.) Ha pedig a gyerekeknek lehetőséget adunk arra, hogy a tananyaggal, az óra menetével kapcsolatban észrevételt tehessenek, az szintén nagyban hozzájárul a motiváltságuk fokozásához.

Változatos, érdekes tanórák, foglalkozások

Többségünk nagy figyelmet fordít a tanórák szervezésekor arra, hogy minél „színesebbek” legyenek az óráink. Mára szinte elengedhetetlen a látványos szemléltetés, a videók vetítése, a játékosság és az óra kereteibe még „beleférő” humor. Szerencsére ezek megvalósítására már számos eszköz és internetes fórum nyújt segítséget. Tapasztalatom szerint az effajta tanórák túl azon, hogy motiválóan hatnak a diákokra, nekünk pedagógusoknak is sok sikerélményt biztosítanak. Bár, úgy tűnhet, hogy a digitális oktatás után a hátuk közepére kívánják a tanulók a digitális eszközöket, ez nem feltétlenül van így. El kell fogadnunk, hogy tanítványaink számára, már olyan természetessé váltak a „kütyük” használata, hogy szinte elengedhetetlenek az érdeklődésük felkeltéséhez. A hagyományos- és a digitális eszközök vegyítése pedig már a mi feladatunk.

A dicséret

Érdemes elhagyni azt a dicsérő mondatot, hogy „Ügyes vagy!” Ez ugyanis önmagában nem sok jelentéssel bír. Kerüljük a túl sok és túl általános dicséretet! Szóbeli dicséret esetén törekedjünk arra, hogy a gyermek/osztály teljesítményét sokkal konkrétabban megfogalmazva ismerjük el! Például: „Tökéletesen végezted el a számítást, gratulálok!”

Végezetül szeretném megosztani azt a rövid, de számomra rendkívül motiváló párbeszédet, amely az egyik tanárom és köztem zajlott le, egy szörnyen sikerült dolgozatom kiosztása után:

„Tamás! Ki a kedvenc sportolód?

Michael Jordan.

Szerinted mennyit gyakorolt, amíg élsportoló lett?”

Tóth Tamás Sándor, tanító

Szolnok