„Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”

Írta: Karczewicz Ágnes

Szent Márton legendája
Élt egyszer, réges-régen Pannóniában egy fiú, akit Mártonnak hívtak. Amikor felcseperedett, beállt a római hadseregbe katonának.

Szolgálata során gyakran kilovagolt, sokféle emberrel találkozott. Az egyiknek nem volt mit ennie, a másiknak nem volt mit a lábára húznia, a harmadiknak nem volt hol aludnia. Márton segített, akinek tudott.
Egyszer egy hideg téli napon egy csaknem meztelen koldussal találkozott; didergett, vacogott szegény a nagy hidegben. Márton nagyon megsajnálta, s mert jó szíve volt, saját köpönyegének felét adta a koldusnak, hogy ne fázzon.

A többi katona bezzeg csúfolta is érte: „Nézd, még képes szétvágni ezt a szép köpenyt!

Magad is koldusbotra jutsz, meglásd!”
Márton azonban nem törődött a gúnyolódással. Lefeküdt, és hamarosan elaludt. Álmában megjelent az Isten, és így szólt hozzá:
– Márton, te jó ember vagy, látom. Élj segítve, cselekedj jót, és beveszlek az én seregembe. Gyógyíts betegeket, segíts a rászorulókon jó szívvel.
Másnap reggel Márton felkelt, és elgondolkozott.
– Hogyan is segíthetnék még többet az embereken?
Kilépett a hadseregből, hogy még több ideje legyen segíteni a szegényeken. Elment vándorolni, közben adományokat gyűjtött, és gyógyította a szegényeket.
Ahogy vándorolt, mindenhol megszerették. Aztán egyszer Franciahonban, ahol egy hatalmas templom is állt, amit Apátságnak hívtak, elé állt néhány ember, és az egyikük azt mondta:
– Márton, te olyan jó ember vagy. Legyél az apátság vezetője, a püspök, szép, aranyos ruhában járnál, és még több embernek segíthetnél.
Márton azonban szerette egyszerű életét, és nem akart püspök lenni. Elszaladt az emberek elől, és gondolkozott, hová bújjon el, hogy ne találják meg.
Hirtelen meglátott egy libacsapatot.
– A libák! Elbújok a libák közé, ott nem talál rám senki.
De az emberek csak jöttek, és a nevét kiáltozták. Márton csak lapult a szűk libaólban, s várta hogy elmenjenek onnan. A libák azonban gágogni kezdtek. Egyre hangosabban és hangosabban gágogtak, míg az emberek végre felfigyeltek rájuk:
– Mi ez a nagy gágogás? Nézzük meg!
Így aztán megtalálták Mártont. Ő előbújt, s homlokán egy csillag ragyogott. Az emberek ámulva nézték, és egy emberként kiáltottak fel:
– Éljen a püspök! Éljen az új püspökünk!
Mártont tehát püspökké választották, a libákat pedig, akik elárulták őt, még aznap este megsütötték, és megették.
Márton, belenyugodva, hogy püspökké kell válnia, még nagyon sok emberen segített. Ő lett a világ legjóságosabb püspöke, és boldogan élt, amíg meg nem halt.

Forrás: http://ovodaszivbol.blogspot.com

Római kori játékok:

Fej vagy írás

Amire szükséges lesz: egy fémpénz

A játék menete: Mai és régi érmékkel is játszható. Megnézegetjük és megfigyeljük az érem két oldalát. A gyerekek párokat vagy kisebb csoportokat alkotnak, és a pénzérme feldobása előtt megtippelik, hogy fejjel vagy írással ér-e földet. Aki nem találta el, feladatot hajt végre. Például, ha fej öt guggolás, ha írás 5 páros lábon szökkenés.

Micare (páros játék)

Ez egy páros játék, melynek során a játékosok hátra teszik a kezüket. Egy előre meghatározott jelre mindkét játékos előrántja a jobb kezét, s ujjaival egy számot mutat. Ezzel párhuzamosan előre minden játékos tippel a másik által mutatott számra. Ha nem találja el egyikük sem, akkor újra próbálkoznak. Az győz, aki először találja el a másik által mutatott számot. (Hasonló a kő, papír, olló játékhoz.)

Szent Mártont hó és szél nyomán (kelta-ír jellegű dal)

Szent Mártont hó és szél nyomán
Ló viszi, de vágtat ám
Szent Márton kedve jó vagyon
Meleg kabátja, hej nagyon :/

A hóban rongyos ember ül
Ruhája folt csak egyedül
„Segítsetek a nagy bajon
Mert végem lesz, ha megfagyok” :/

Szent Márton int a ló megáll
És csöndben áll a koldusnál
Szent Márton kardja gyorsan vág
Kabátja félbe tépve már :/

Szent Márton fél kabátot ad
A hála érte már fakad
De Márton gyorsan lóra száll
A másik féllel meg sem áll :/

Álmában jő egy tiszta fény
És lágyon kélő hang beszél
„ Amit te tettél jó lovag
A hálám érte elfogadd :/

http://www.emich.hu/wp/2010/marton-napi-dalok

Várfalvy Emőke: Márton-napi mese mondóka

Régesrég élt Márton,
köpenye rőt bársony,
bár volt kardja, nem szívelte,
hogy bárkit is bántson.

Szíve nem volt kemény,
kedves, bölcs és szerény,
tőle mindig kaphatott csak,
a gyenge és szegény.

Szerette az Urat,
járta a keskeny utat,
bár rejtőzött, püspökszékbe,

gágogták a ludak.

Lámpánkban a fények,
mindenkiért égnek,
hogy tudd, amit Szent Márton:
a szeretet a lényeg.

Vers forrása: avarfalvimesek.blog.hu

Játék: Márton köpenye (megfigyelést fejlesztő játék)

Amire szükséged lesz: két nagyobb textil, ami alá kényelmesen elfér egy-egy gyerek

A játék menete: A gyerekek körben ülnek. a textileket, kiterítjük középre. Egy gyereket kiküldünk a teremből. ha már jól megnézte, hogy kik vannak a játszókörben.  Az egyik textil alá elbújtatjuk Mártont, a másik alá a koldust. A kint lévő gyereket visszahívjuk és csak a megfigyelése alapján ki kell találnia, hogy kik vannak a köpönyeg alatt, (ha nem sikerül, kkor a köpeny alatt lévő gyerekek egy-egy testrészüket kidughatják a lepel alól.)

Püspökkenyér kóstolás (Érzékelést és rövidtávú memóriát fejlesztő játék)

Amire szükséged lesz: egy, a gyerekekkel együtt megsütött püspökkenyér

A játék mente: A püspökkenyeret annyi részre vágunk szét, ahányan vagyunk, majd körbe adjuk a tálcát, mindenki levesz magának egyet vagy  a játékvezető kínálja körbe. A gyerekek elkezdik kóstolgatni, használhatunk akár 3 perces homokórát is, vagy zenét, hogy lassan ízlelgetve figyeljenek az összetevőkre. Az idő letelte után mesélhetnek a gyerekek: Ki milyen ízt ismert fel? Milyen alapanyagok, fűszerek, milyen gyümölcsök vannak benne?

Püspökkenyér recept:

Hozzávalók a tésztához:

• 5 db tojás
• 20 dkg margarin
• 18 dkg kristálycukor
• 1 csomag vaníliás cukor
• 1 csipet só
• 10 dkg finomliszt
• 10 dkg rétesliszt

A töltelékhez:

• 5 dkg durvára vágott mogyoró
• 5 dkg durvára vágott étcsokoládé
• 5 dkg kandírozott citrushéj
• 5 dkg kandírozott narancshéj
• 5 dkg mazsola

Elkészítés menete:

• A tojásokat szétválasztjuk. A margarint a kristálycukorral és a vaníliás cukorral jól kikeverjük, majd a tojások sárgáját is belekeverjük.
• A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. A kétféle lisztet összekeverjük.
• A cukros-tojás masszához a lisztet és a kemény habot váltakozva, apránként hozzákeverjük. Végül pedig a töltelék hozzávalóit is belekeverjük a tésztamasszába.
• Tésztamasszát belesimítjuk a püspökkenyér sütőformába (én azért nem vajaztam, liszteztem ki, mert teflonos a sütőformám, így nem ragadt bele a tészta).
• Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 35-40 percig sütjük. Tűpróbával teszteljük.
• Ha megsült és kihűlt, a sütőformából egy tálra kiborítjuk, szeletekre felvágjuk és porcukorral megszórva tálaljuk.

2. Márton és a ludak

„Lábon járó párna, gúnár úr a párja.”

Játékok: Hess ki, vess ki, libáim (Szerepjátszó, felelgetős fogó játék)

A játék menete: Két gyerek farkas, a többiek libuskák, s közülük kerül ki az anya is. Az anya mögött, pár lépéssel odább, mindkét irányból farkasok leskelődnek.

Az anya és a libák közt induló párbeszédnek kevésbé ismert változata. A század elején ez így hangzott:

• Hess ki, vess ki, libáim!
• Nem mejünk, met a nagyapám kertjibe egy nagy lombos farkas van.
• Mit szedeget?
• Gyöngyszemet.
• Mibe mosdolódik?
• Arany tekenyőbe.
• Mibe törkölődik?
• Kutya lombos farkába.
• Hess ki, vess ki, libáim!

A mondóka végén a farkasok kergetni kezdik a libákat

Liba, liba, liba, gácsér (gyorsaságot fejlesztő fogójáték)

A játék menete: A gyermekek körben állnak. Egy gyermek a körön kívül sétál, és megérinti annak a vállát, aki mögött elhaladt, és azt mondja: liba, liba… Akire gácsért mond, az kergeti meg őt a körön kívül. A kör megkerülésével beáll a gácsér helyére.

Libakereső (hallásfejlesztő játék)

A játék menete: A gyerekek félkörben állnak és megbeszéljük velük, hogy milyen állatok laknak a baromfiudvarban és melyiknek milyen a hangja. Ezek után kiválasztunk egy gazdát, gazdasszonyt, akinek elveszett az egyszem libája. Ezt a játékost kiküldjük a teremből. A többiek közül kiválasztunk egy a libát, aki gágogni fog, a többiek pedig eldönthetik, hogy melyik baromfi hangját fogják utánozni. Amikor ezt mindenki kitalálta, háttal fordulnak és a következő mondókával hívják be a gazdát:

„Gá-gá, ez a liba hangja,
legszebb lúd a faluba,
tolla fehér, csőre sárga,
büszke hosszú lúdnyakára.”

A gazda egy előre kijelölt ponton megáll és a hallott hangok alapján rámutat arra a háttal állóra, aki szerinte a gyerekek közül a libát utánozza. (ha sikerül eltalálnia, akkor a libából lesz a következő gazda, ha nem, akkor a félkörön belül a többi játszó gyerek háta mögött sétálva kell megkeresnie.

Márton vesszője (fogójáték)

(A disznópásztorok felkeresték azokat a házakat, ahonnan állatokat
hajtottak a legelőre, és vesszőket vittek ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton
vesszeje, melyről azt tartották, ahány ága van, annyit malacozik majd a disznó. Köszöntőt is
mondtak.

Márton vesszeje, köszöntés:
„Adjon Isten jó estét! Meghoztam Szent Márton vesszejét.
Annyi malacuk legyen, mint ahány ága-boga van!
Adja Isten, hogy több Márton napot is megérhessünk,
S erőben, egészségben eltölthessünk!
Több örvendetes napot adjon Isten!
Adjon bort, búzát, békességet, s lelkünknek örök üdvösséget!”)

Amire szükséged lesz: egy 10-12 szálból összekötött hajlékony vessző kötege

A játék menete: Kijelöljük a játékteret és annak az egyik részét libaólnak. Kiválasztunk egy gazdát, akinek a libái széjjel repültek és vissza kell terelnie őket az ólba.

„A gúnárom elveszett,
Keresésére megyek,
Nincsen annak más jegye,
Szárnya, tolla fekete.”

A mondóka (ének) végén a gazda el kezdi kergetni a libákat, és akit megérint  a vesszőjével, annak be kell mennie a libaólnak kijelölt területre.

Libás játék:
Esik az eső s s l s m
Habzik a mező s s l s m
Kihajtják a libuskákat s s s l s s m d
Fehér lábú Mariskákat s s s l s s m d
Ez a kutya gazda s s s l s m
Nem néz a napra s s s l s m
Csak a szép lányokra. s f m r d d
A gyerekek kézfogással körbejárnak, a dal végén leguggolnak. 

Mese: Bocskorbén királyfi

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy ember s egy asszony.
De azok olyan fösvények voltak, hogy senkinek egy falást isten nevében nem adtak, inkább a szemét szúrták volna ki. Hát egyszer abba a faluba katonákat kvártélyoztak be.

A fösvények házához is került két katona. Mikor odarendelték őket, megkérdezték a katonák:
– Nem adnának-e valami vacsorát nekünk, jó emberek? Három napja menetelünk, megéheztünk.
– Jaj, édes gyermekeim, nincsen nekünk, amit együnk! – mondta az asszony. – Mi is hol eszünk, hol nem eszünk!

De látták a katonák, hogy az oldalkamrában sonkák és szalonnák lógnak. Észrevette ezt az asszony, be is tette az ajtót, hogy a katonák ne leskelődjenek.
Na, szalmát vittek be, lefeküdtek a katonák. Erre várt az asszony s a házigazda.

Az asszony összesúgott az urával:
– A katonák már elaludtak – súgta az asszony -, van egy ludam, most én azt levágom.
Le is vágta, de a katonák nem tudtak az éhségtől elaludni, s fél szemmel lesték. Megpucolta az asszony a ludat, odatette főni és lefeküdt.
Így hajnal felé már megfőtt a lúdhús, az asszony felkelt, megkevergette jól, visszafeküdt, s el is aludt.

Akkor azt mondta az egyik katona a másiknak:
– Hallod-e, te! Én azt a ludat ellopom.
– Hát, hogy lopnád el?
– Meglátod, hogy ellopom!

Alattomban fel is kelt, a ludat fakanállal kihúzta a fazékból, s belédugta a hátizsákjába. Visszafeküdt, s mondta a barátjának, hogy na, immár el van lopva a lúd.
– De ha felkel az asszony, s megkevergeti, akkor észreveszi, s mi lesz velünk? – kérdezte a másik.
– Igazad van. Valamit bele kéne tennünk a fazékba.
– Tudod mit? – mondta a barátja. – Ott van az embernek a bocskora az ágy alatt, azt tegyük bele.

Ki is húzta az ágy alól a bocskort, s beletette a fazékba. Éppen jókor tette, mert az asszony mindjárt felkelt, hogy újra megkevergesse a ludat.
Amikor végzett, visszafeküdt.
– Hát még mindig nem főtt meg az a lúd? – kérdezte tőle az ura. – Meddig kevergeted? Egész éjjel főzöd?
– Jaj, hallja-e! – mondta az asszony. – Én nem tudom, de ez most még százszor keményebb, mint amilyen volt, s erőst kék a hasa, valahogy feldagadt a fazékban.
Jól van, eltelt egy kis idő.

Egyszer csak összesúgtak a katonák, s elhatározták, hogy felkelnek, s elmennek, mielőtt a háziak észreveszik a fazékban a cserét. Fel is keltek, de megszólalt a házigazda:
– Hát mi van, vitéz urak, aludjanak, még nem virrad!
– Jaj, muszáj nekünk menni – mondták -, mert az éjjel nagy baj történt.
– Miféle baj?
– Kendtek még nem tudják, de mi már hallottuk, hogy nagy dolog történt az országban. – felelték a katonák.
– Aztán miféle dolog?
– Betört Bocskorbén király, s kiűzte az országból Ludamén császár. S megyünk, hogy megverjük.
– Aztán csak így ketten,
– Elintézzük mi ketten is, ne féljenek! Csak kiérjünk a faluból. Leülünk a falu végén, s ott aztán elintézzük.
– Na jól van – mondta az ember. – Ha olyan vitézek, menjenek hát!

Összeszedték magukat a katonák, kezet fogtak, elbúcsúztak, megköszönték a szállást, s elmentek.
Az ember azt mondta a feleségének, hogy most már ne feküdjenek vissza, hanem etessék meg az állatokat, aztán reggelizzenek meg ők is. Fel is keltek, s kereste az ember a bocskorát, de nem volt sehol se.

Megkérdezte a feleségét:
– Hallod-e, te asszony! Én az este ide tettem a bocskoromat, hol van?
– Én nem tudom, ahova tette, ott van, vegye el! – válaszolta az asszony.

De nem volt ott. Kiment az asszony fejni, s az ember felhúzott egy rossz bocskort, mert a másikat nem találta meg, s kiment ő is, hogy megetesse az állatokat.

Amikor végeztek a munkával, azt mondta az ember a feleségének:
– Na, most már vedd elő a ludat, s együnk!
Az asszony odament, s a fakanállal húzná ki a ludat, de biza lúd helyett csak a bocskor akadt a fakanál végére.
– Jaj, te, te, a ponciusát! – átkozódott az ember. – Látod-e, ezért mondták azok a semmirekellő katonák, hogy Bocskorbén király kiűzte az országból a Ludamén császárt.

S megmondták, hogy mennek, hogy megegyék. Elmondtak mindent, de nem érte fel az eszünk, lóvá tettek minket!
Na de azt, hogy ennyire csúful jártak, nem merték elmondani senkinek se, mert szégyellték, s nem akarták, hogy rajtuk nevessen az egész falu. Mindez csak azért fordult elő velük, mert erőst fösvények voltak.
Ha a katonáknak adtak volna vacsorát, akkor azok se bántak volna így el velük. Ezen tanultak, s többet nem voltak fösvények. S még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Játékok tollal

– Repül a madártoll! (Mozgásos szabályjáték)

Amire szükséged lesz: Színes madártollak, ejtőernyő

A játék menete: A gyerekek körbe állják, az ernyőt megfogják a szélét, amikor kifeszítik teleszórjuk tollakkal, majd lassan lebegtetve elkezdik mozgatni, amikor az összes toll elszáll, szín szerint lehet keresgélni és visszahozni az ernyőre.

– Hol simogat a madártoll? (testkép fejlesztő játék)

Amire szükséged lesz: egy lúdtoll, IKT eszköz a zene lejátszására

 A játék menete: A gyerekek kényelmesen elhelyezkednek a szőnyegen. Egy erre kiválasztott, ellazulást segítő zeneszó mellett, – becsukott szemmel – próbálják kitalálni, hogy a játékvezető, melyik testrészüket simogatta meg a madártollal.

– Szét és össze! (légzéstechnikát fejlesztő játék)

Amire szükséged lesz: egy nagyobb, alacsony peremű tálca tele tollpihékkel

A játék menete: A játszó gyerekek hason fekve próbálják lefújni az összes tollat a tálcáról és, ha ez sikerült, akkor a tálcát kivéve középről megpróbálhatják egy kupacba összefújni azokat.

„Libanyak” sütemény:

Hozzávalók:

• 50 dkg liszt
• 30 gramm vaj
• 30 ml olaj
• 5 gramm cukor
• 5 gramm só
• 30 gramm élesztő
• 240 ml víz
• tojássárgája (a tészta kenéséhez)

Elkészítés menete:

Hozzávalókat robotgépben összedolgozzuk és a kész tésztát rövid ideig pihentetjük.

Kis cipókra osztom a tésztát, majd kézzel rudakat sodrok belőlük

A kisodort tésztából libanyak formát készítünk és megkenjük tojássárgájával, hogy szép színük legyen a sütés során.

200 °C-on tekerem kb. 10 percig sütjük. Kívül ropogós lesz, belül puha marad.

10 perc sütés után 1 kanál sót, 1 kanál lisztet, és e1 kanál vizet keverékével megkenjük a tésztát.

Lámpáskészítés:

Kalács emberke Márton napra (Weckermann)

Hozzávalók:

• 42 g friss élesztő
• 250 ml langyos tej
• 600 g 405-ös típusú búzaliszt
• 100 gramm cukor
• 2 tojás (M)
• 1 csipet vanília
• 100 g olvasztott vaj
• 1 tojássárgája
• 1 evőkanál tejszín
• mazsola a szemnek és a díszítésnek

Az elkészítés menete:

• Az élesztőt egy tálba morzsoljuk, és felöntjük a langyos tejjel. Addig keverjük, amíg az élesztő teljesen fel nem oldódik. Hozzáadjuk a többi hozzávalót, és kézzel vagy robotgépben néhány percig dagasztjuk, amíg a tészta már nem tapad az edény falához. Golyóvá formáljuk, tiszta törülközővel letakarjuk, és meleg helyen kelesztjük 45 percig, vagy amíg a duplájára nem nő.
• A megkelt tésztát újra dagasztjuk, hogy a levegő távozhasson, és 10 részre osztjuk és hosszú szálakká formázzuk. Egy darabból a fejet formázzuk a felső végén, és bevágjuk a tésztát mindkét oldalán a karokhoz. Végül készítünk még egy vágást alul, a lábak számára.
• Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük a és ismét letakarjuk tiszta törülközővel, és még 30 percig meleg helyen kelesztjük.
• A sütőt előmelegítjük 200°C-ra alsó és felső hőmérsékletre. A tojássárgáját habosra keverjük a tejszínnel, és megkenjük vele a kalács emberkét, majd. bele nyomunk két mazsolát szemnek.
• A Weckmannt az előmelegített sütő közepén 15 perc alatt aranybarnára sütjük (ha túlságosan megsötétülnek, fedjük le egy réteg alufóliával).

Forrás: https://lacrema-patisserie.com/