Pedagógusként – különösen az elmúlt időszak megváltozott és kiszámíthatatlan tanítási óráinak hátterén, valamint a hatalmas mennyiségű információ mellett, amivel a gyerekek nap mint nap találkoznak – biztosan előfordult már, hogy úgy éreztük, minden lelkiismeretes próbálkozásunk, felkészültségünk, kitartásunk, elszántságunk ellenére a diákok figyelme, érdeklődése nem a kívánt irányba változott, ilyenkor pedig igyekeztünk valamilyen feladat, módszer segítségével elérni lelkesedésüket. Ezekhez hoztam most néhány módszertani ötletet, melyek segíthetnek abban, hogy a diákoknak – amellett, hogy társaikat, önmagukat, valamint a tanulási folyamatot megismerik – lehetőségük nyílhasson kommunikációjuk és együttműködésük fejlesztésére is.

Készítette: Eppel-Pásztor Adrienn – iskolapszichológus

• TKT módszer: Azaz a Tudom-Kérdezem-Tanultam módszer. Ennek célja, hogy abban támogassa a diákokat, hogy az újonnan megszerzendő ismereteiket már korábban meglévő tudásukhoz tudják kapcsolni, így ezáltal a gyakorlatban is jobban tudják majd alkalmazni, valamint motiváltabbá válnak az elsajátítására. A módszer alkalmazásának első lépése, hogy pedagógusként megnevezzük az adott új témát, amivel foglalkozni fogunk, majd kiosztunk a diákoknak egy papírlapot, arra kérve őket, hogy három hasábra osszák fel, és nevezzék meg őket az alábbiak szerint: Tudom, Kérdezem, Tanultam. A diákok ezt követően az első két oszlopot kitöltik (tehát azt, hogy mit tudnak eddig a pedagógus által felvetett kérdésről, valamint milyen konkrét kérdéseik vannak a témával kapcsolatban, mi érdekelné őket), a harmadik oszlopot pedig az adott téma befejezése végén egészítik ki (aszerint, hogy mit tanultak meg a témában). Ez a módszer segíthet továbbá a tanórákon való differenciálásra aszerint, hogy mi érdekli a diákokat, valamint lehetőséget nyújt arra, hogy jobban megismerhessük diákjaink tanulási módszereit, gondolkodásmódját.
• Értékelő kör: A módszer célja, hogy a diákok megtanulják az asszertív kommunikáció alapjait, tehát úgy nyilvánítsanak véleményt, hogy saját érdekeik képviselete mellett a másik fél érdekeit is a szemük előtt tudják tartani. Az értékelő kör egyik változata, hogy pedagógusként (akár szóban, akár írásban) megfogalmazunk egy szempontsort, mely után arra kérjük diákjainkat, válaszolják meg magukra nézve, vagy társaikra nézve. Lehetséges szempontsor:
  • Miben fejlődtél, és ez hogyan látszik a munkádban?
  • Mivel segítetted a társadat, és az osztályt?
  • Mi az, amiben megerősítenéd a társadat, akivel együtt dolgoztál?
  • Mi az, amiben szerinted érdemes lenne fejlődnöd? Hogyan?
  • Mi az, amiben szerinted társadnak, vagy az osztálynak érdemes lenne fejlődnie?
  • Hogyan segíted/személy szerint te mit teszel azért, hogy az osztály/a társad képes legyen a fejlődésre?

Ötletroham: A brainstorming módszerét egy új téma bevezetésekor használhatjuk nagyon eredményesen, ugyanis kreativitásra ösztönöz, és sok ötlet birtokosaivá teheti a gyerekeket. Fontos első lépésként meghatároznunk, hogy milyen témáról tartjuk az ötletbörzét, fogalmazzunk meg egy kérdést, és írjuk le mindenki számára jól látható helyre. Majd kérjük meg a résztvevőket, hogy kis papírokra írják le ötleteiket, majd ragasszák fel, vagy közösen beszéljük meg és írjuk fel őket. Ez utóbbi esetben fontos, hogy minden új ötletet írjunk fel, ezeket ne kritizáljuk, vagy minősítsük, hanem mindenkit bátorítsunk a részvételre, illetve ha egy ötlet nem egyértelmű, közösen beszéljük át magyarázatát, pontosítását.

• Önértékelés: Ennek módszere segítheti a diákokat arra, hogy egy adott témával kapcsolatos tudásuk révén megismerhessék önmagukat, illetve pedagógusként mi magunk is átfogóbb képet kaphassunk tanulási folyamatukról. Első körben érdemes közösen átbeszélnünk az önértékelés szerepét, valamint az adott óra, vagy tananyagrész célját. Amennyiben végigértünk vele, kioszthatunk nekik egy tanulói önértékelő lapot előre megadott szempontok szerint az adott tantárgyhoz, vagy tanulási tevékenységhez igazítva. Tehát készíthetünk egy táblázatot, például a diákok tanórán végzett tevékenységének visszajelzésére egy Likert skála segítségével úgy, hogy soronként az alábbi kérdések szerepelhetnek: Mennyi új dolgot tanultál az órán? Mennyire vették figyelembe az ötleteidet? Mennyire unatkoztál? Mennyi segítséget kaptál? Mennyire tudtad elsajátítani a tananyagot? Hogyan értékeled a témához kapcsolódó házi feladatok nehézségét? Oszloponként pedig egy 1-4-ig terjedő skálát rajzoljunk, ahol 1=egyáltalán nem értek egyet és 4=teljesen egyetértek.
• Tanulói „önéletrajz”: A módszer abban lehet a diákok segítségére, hogy jobban megismerhessék önmagukat, tanulási céljaikat, pedagógusok számára pedig abban, hogy könnyebben tudnak a tanulói szükségletekre figyelni. Ennek során arra kérjük a diákokat, hogy készítsenek magukról egy önéletrajzot az alábbi szempontok szerint:
  • Érdeklődés: Megkérhetjük őket, hogy írják le a legfőbb érdeklődési területeiket, melyeket esetleg rangsorolhatnak is.
  • Eddigi sikerek: Ebben arról szerezhetünk információt, hogy miket éreznek sikernek az iskolában, mely nem kell, hogy osztályzatokhoz, vagy tantárgyakhoz kapcsolódó pozitív esemény legyen.
  • Jövőbeli tervek: Feltérképezhetjük, hogy egy adott diák rendelkezik-e már kialakult jövőképpel, vagy milyen tevékenységekkel szeretne foglalkozni.
  • Személyes (megosztható) információk: Ide tartozhat bármilyen kedvelt szabadidős tevékenység, hobbi, melyek által a diákok összefoglalhatják saját értékeiket.
  • Tanulási szükségletek: Megfogalmaztathatjuk velük, hogy milyen módon szeretnek tanulni, mi az, ami számukra segítség abban, hogy új információkat sajátítsanak el.
• Osztálykalendárium módszer: Készíthetünk közösen egy osztálykalendáriumot, ahol egy kreatív, közösen elkészített táblán jelölhetjük a gyerekek születésnapjait, névnapjait, illetve arra kérhetjük őket, hogy mindenki fogalmazzon meg még legalább egy fontos dátumot, amit szeretne, ha a többiek tudnának, és azt is felvezethetjük.
• „Párkereső” módszer: Ha az órán csoportmunkában szeretnénk dolgozni, a párba, csapatba állításnak több lehetséges módja is van. Ezek közül az egyik, hogy témát előrevetítő képeket nyomtatunk és darabolunk fel annyi részre, ahány fős csoportokat szeretnénk, majd ezek kiosztásával arra kérjük a diákokat, hogy keressék meg „párjaikat”, akikkel együtt össze tudják rakni a képet.
• „Indiánbeszélgetés” módszer: A módszer lényege az, hogy egy-egy csoportmegbeszélés alkalmával minden hozzászóló az előtte elhangzó hozzászólás összegzésével kezdi mondandóját, így megelőzhetőek a félreértések, és a diákok ösztönözhetőek az egymás iránti odafigyelésre.
• „Színes korongok” módszer: Ha a gyerekek csoportban dolgoznak, minden csapattagnak adunk más-más színű meghatározott számú színes korongot. Amennyiben csoportos megbeszélést tartunk, minden fő, aki bekapcsolódik a beszélgetésbe, középre tesz egy korongot a sajátjai közül (kivéve, ha eldöntendő kérdésre válaszol egy-egy szóval). Miután kialakítottak egy csoportvéleményt, érdemes végignézniük, hogy hány korongot használtak, melyikőjük véleményére adtak leginkább, vagy mennyire volt kiegyenlített a hozzászólók részvétele.
• „Négyes ötletelés” módszer: Miután a gyerekeket csoportokba osztottuk, adhatunk mindegyikőjüknek egy-egy szerepet, melynek bevezetésével a tagok érezhetik saját felelősségüket, fontosságukat. Ilyen szerepek lehetnek például: Csendfelelős (aki azért felel, hogy halkan dolgozzanak), Jegyző (aki a csapat írnoka), Időmérő (aki figyel arra, mennyi idő van a feladatra), Vállveregető (aki bátorítja a többieket), Mókamester (aki nyitott a mókás ötletek támogatására).

Jó játékot és eredményes tanulást kívánok szeretettel,

Eppel-Pásztor Adrienn – iskolapszichológus

Forrás: http://www.kooperativ.hu/pedagogus-tovabbkepzes, Lénárd Sándor & Rapos Nóra: Fejlesztő értékelés