Egy versemmel szeretném megmutatni, mit gondolok közel 31 év után a mi hivatásunkról. 

Írta: Lajkó Gábor

Tanár vagyok…

Tanárként dolgozni
nem mindig áldás
enyém az öröm,
és enyém a  bántás.

Nincsen sok vagyonom,
nem lettem gazdag.
Munkámért oly sokszor,
csak jó szót adnak.

Gyermekek garmadát,
oktatom  jóra!
Hiszem, hogy vágynak az
őszinte szóra.

Én vagyok lámpásuk,
ragyog a  fényem,
ha olykor hibáznak,
erényük nézem!

Iskolánk olyan, mint
egy madárfészek.
Benne a fiókák
zajosan élnek.

Szárnyaik kibontják,
az égre vágynak,
Napfényben repülnek,
majd visszaszállnak.

Repülj hát kismadár, ,
repülj a fényre!
Te vagy a szebb jövő
féltett reménye.

Nézek az ég felé,
boldog a lelkem,
büszke vagyok arra,
hogy tanár lettem!