Az alábbi soraim nagyjából megfelelnek egy átlagos napomnak, de csak zanzásítva, nehogy megcáfoljam azt az elméletet, mely szerint “a pedagógus alig pár órát dolgozik”.

Írta: Németh Szilvia, gyógypedagógus

Csörög a vekker 5:50kor, és bár mosolyom nem őszinte, hihetetlen lelkesedéssel kapcsolom be a kávéfőzőt, hátha felpörögnek a gondolataim. A szokásos reggeli rutin mellett próbálok a lehető legkedvesebben jelezni a kamasz gyermekemnek: Ideje felkelni!

Nagyjából hasonló “örömmel” reagál, mint bármelyik osztály a házi feladat kifejezés hallatán. Pakolás, készülődés, indulás az oktatás-nevelés színterére. Érkezés fél nyolcra.

Gyors esetegyeztetés a kollégákkal, nyomtatás, fénymásolás, háromnegyed nyolckor üdvözült mosollyal belépés az osztályterembe. 8 órakor kezdődik az “alig pár” helyett konkrétan hat tanóra, és csak hogy nagyon ne szálljon meg a monotonitás ördöge, mindegyik más emeleten, más évfolyamon, zömében a matematika tárgykörében, közbeiktatva egy kis környezetismeret, de tényleg csak a monotonitás elkerülése érdekében. Az órák után egyeztetés a napközivezetővel, hátha lemaradtam valamiről, mégiscsak én volnék az osztályfőnök…

Miután minden fontos dolgot elintéztem, mely fizikai jelenlétet kíván, jöhet a szülői kérdések megválaszolása, vagy az esetleges jelzett elintéznivalók állásának visszajelzése, olykor egy-egy iskolán kívüli program leszervezése a csapatnak.

Természetesen ezek után a rám szakadt szabadidővel mit kezdeni alig tudván jöhet egy gyors bevásárlás, mégsem halhat éhen a család, és már otthon is vagyok, nagyjából 3, fél négy magasságában. Ideje egy kis ebédnek… de csak kicsinek, nehogy túlságosan megterhelje a gyomromat, mert akkor jön a kajakóma, és a dolgozatok nem javítják ám ki magukat, hovatovább a feladatlapok, interaktív tananyagok sem állítják ám össze magukat…

Mindeközben illik begyűjteni az edzésen rendesen elfáradt saját gyereket, miközben merülnek fel újabb szülői kérdések, melyek nem maradhatnak megválaszolatlanok…

Mikor már látszik a fény az alagút végén, kiderül, milyen fontos tanulnivaló vár elmagyarázásra, mert nem csak az iskola tanulói kapnak ám segítséget, így napnyugtával már jöhet is a családi csacsogás a nap eseményeiről. 

Úgy 9-10 óra között valamikor összesítem a következő nap programpontjait, kinek mit és hol ígértem/csinálom meg.

Nagyjából 10kor eszmélek, a délutáni kávé már megint kihűlt, úgyhogy inkább megyek és elteszem magam egy talán rövidebb, nyugisabb holnapra…vagyis nem, mert eszembe jut, hogy még nem is vasaltam és holnap ünnepély…

Üdvözlettel: Németh Szilvia – aki (ha nem is mindig látszik) 20 év után is lelkes gyógypedagógus