Általános iskolában tanítottam néhány évet, de közel 30 éve már óvodapedagógusként dolgozom. Ez idő alatt sokféle véleménnyel találkoztam az óvónőkkel, tanárokkal kapcsolatban.
Írta: Tompa Istvánné Varga Katalin
A két véglet:
- Nem dolgoznak napi 8 órát, szabad a hétvége, sok a szünet, főleg nyáron.
- Én semmi pénzért nem csinálnám. Hogy bírják ki 30 gyerekkel egész nap?
Az első véleményt formálóknak, az „irigyeknek” el szoktam mondani, hogy nem minden hétvége szabad, mert vannak kötelező rendezvények, szereplések. Hétköznapokon estébe nyúló megbeszélések, továbbképzések, szülői értekezletek, fogadó órák, ünnepségek, kirándulások. Munkaidő után készülünk a másnapi foglalkozásokra, verseket, meséket keresünk, szemléltető eszközöket, dekorációkat gyártunk, esetleg még a hiányzó kolléganőt is helyettesítjük. Gyakran viszünk haza írásbeli munkát, hiszen egyre több a dokumentáció (csoportnapló, fejlődési napló, táblázatok, statisztikák stb.). A szülők pedig bármikor kereshetik a pedagógust telefonon vagy online, legyen akár reggel 7 óra, vagy este 8 óra, mert nekik sürgős. Ha a pedagógus éppen tanul, vizsgára készül, portfóliót ír vagy szakirodalmat olvas, a saját családjára és pihenésére elég kevés ideje marad.
Egy tanév nagyon hosszú tud lenni, mert szinte minden percben figyelni, koncentrálni kell. Nagy a felelősségünk, hiszen gyerekeket nevelünk, oktatunk, vigyázunk rájuk. Egy csoportban 25-en, 30-an vagy még többen is vannak. Sokszor a szülők helyett tanítjuk a gyerkőcöket enni, öltözni, beszélni, rajzolni, ismerkedni a világgal. Énekelünk, mesélünk nekik, vigasztaljuk, meghallgatjuk őket, játszunk velük. Szereplésekre, műsorokra készítjük fel őket, színházba, kiállításra, úszásra, kirándulásra visszük a gyermekeket, ez mind sok-sok szervezést, energiát kíván a pedagógus részéről. Folyamatosan, napi szinten „harcolunk” a szülők egy részével, mert:
- nem tartják be a szabályokat (házirend, kérések)
- betegen hozzák a gyereket óvodába (hátha nem vesszük észre)
- nem jelentik be vagy nem igazolják a hiányzásokat (majd kifogásokat keresnek)
- káros vagy rossz szokásokat alakítanak ki a gyerekeknél (csak cumisüveggel alszik el)
- extrém, különleges kéréseik vannak
- az információkat nem, vagy pontatlanul olvassák el
és még hosszan sorolhatnám.
A gyerekeknél is egyre több problémával találkozunk az óvodában, saját felméréseim szerint kb. 40%-uknál fordul elő, ezért ők nagyobb figyelmet igényelnek (tejfehérje allergia, szorongás, szobatisztasági gondok, szülők válása, nevelési, magatartási problémák, SNI gyermek, megkésett beszédfejlődés stb.)
A tanév folyamán szabadságot nem nagyon vehetünk ki, így az nyárra marad. Ez nem azt jelenti, hogy az egész nyár szabad: összevont csoportok, megbeszélések, tanárok esetében ügyelet, nyári táborok stb.
Tanév végére elfáradunk, nem fizikailag, hanem idegileg. Kell legalább néhány hét egybefüggő szünet, hogy ezt valamennyire kipihenjük, feltöltődjünk. Csak így tudunk szeptemberben újra türelemmel, szeretettel fordulni mind a 25-30 gyerek (és szüleik) felé.
Ha a leírtak után valaki még mindig kevesli a munkaidőnket vagy sokallja a szabadidőnket, nyári szabadságunkat, töltsön el néhány napot óvodai csoportomban 31 gyerek között, szívesen látjuk.