Közel két év telt el a koronavírus járvány magyarországi megjelenése óta, ami alapjaiban változtatta meg az eddigi életünket, hétköznapjainkat. Ahogyan a felnőttek, úgy a gyerekek életében is nagymértékű változások történtek: szájmaszkot kell hordani, nem ajánlott csoportmunkában dolgozni a tantermekben, a szülők és pedagógusok közötti kommunikáció főleg az online térre korlátozódik, elmaradnak az osztály-, és tanulmányi kirándulások, valamint sok eddigi – már hagyománynak számító – óvodai és iskolai rendezvényt el kell halasztani. Ez a helyzet a mai napig nehéz, különösen azért, mert legtöbbünknek nincs ehhez hasonló, korábbi tapasztalata, vagy megoldási stratégiája. És így van ez a gyermekekkel is, akik számára a mostani körülmények megfelelő feldolgozás, vagy megbeszélés hiányában erősen szorongáskeltő hatással lehetnek. Cikkünkben ezért a teljesség igénye nélkül körüljárjuk a járványhelyzet gyermekekre gyakorolt hatásait, valamint a mentális egészségmegőrzés lehetőségeivel foglalkozunk.

Készítette: Eppel-Pásztor Adrienn – iskolapszichológus

     Mint minden új helyzet, így a jelen életkörülmények is, még mindig a bizonytalanság, tehetetlenség és szorongás érzését kelthetik felnőttekben és gyermekekben egyaránt, teljesen egyénfüggő módon, ezen kívül pedig a gyermekek életkorukból adódóan is más és más módokon reagálhatnak a kialakult helyzetre. Óvodás korban beszédnehézségek, valamint vizelet- és székletürítési problémák is jelentkezhetnek a dühkitörések mellett, míg idősebb gyermekeknél előfordulhatnak fizikai tünetek is (fejfájás, hasfájás), az alvásban és étvágyban bekövetkező változások, ingerlékenység, rémálmok, aggodalom, cyberbullying miatti önbizalomvesztés és energiaszegénység. Ha ez tartósan van jelen, az számos nehézség okozója lehet, melyeket hatékony megoldási stratégiák és eszközök segítségével jelentősen csökkenteni tudunk. Melyek lehetnek ezek?

• Vegyük számba és írjuk le együtt azokat a tényezőket, amelyekre van hatásunk és keressünk olyan lehetőségeket, amelyeket a megváltozott élethelyzet ellenére csinálhatunk! Például nincsen hatásunk arra, hogy mások hogyan reagálnak, vagy meddig fog tartani ez a helyzet, de van hatásunk arra, hogy mi magunk hogyan reagálunk, mennyire vagyunk kreatívak a programötletekben, örömet okozó tevékenységekben (pl.: kapcsolattartás és családi szokások területén, a napirend és a rutinok kialakításában, közös időtöltésben), illetve arra is, hogy mennyire vagyunk jelen megnyugtató példaként gyermekeink, diákjaink számára. Ha pedig olyan dolgot szeretnénk csinálni, amit jelenleg még nem tudunk, tervezzük meg lépésről lépésre, hogy hogyan fogjuk majd megvalósítani, ha már lesz rá lehetőségünk.
• Szülőként töltsünk minél több minőségi, és digitális eszközöktől mentes időt gyermekeinkkel! Ez egyfelől a hatalmas mennyiségű információ, és a megnövekedett eszközhasználati idő miatt is fontos, másfelől pedig azért, hogy lehetőséget és teret tudjunk adni gyermekeinknek arra, hogy bátran megfogalmazhassák kérdéseiket, érzéseiket, gondolataikat, bizonytalanságaikat még két év elteltével is. Minden esetben ismerjük el (és ne bagatellizáljuk) félelmeiket és biztosítsuk őket arról többféle módon (fizikai érintéssel, bátorító szavakkal, gesztusokkal), hogy mellettük vagyunk! Magyarázatainkat szabjuk az életkornak megfelelően: óvodás és általános iskolás korú gyermekeknek arra lehet szükségük, hogy őszintén bemutassuk a tényeket, biztosítsuk a jelenlétünket és segítségünket, valamint hozzunk gyakorlati példákat a megelőzésre (pl.: kézmosás). Ezen kívül pedig visszaemlékezhetünk együtt múltbeli eseményekre, amikor családilag sikeresen oldottunk meg egy-egy krízishelyzetet: mutassunk rá, mit tettünk, és hogyan fordultak jóra a dolgok! Idősebb gyermekeknél pedig beszéljünk arról, hogyan juthatnak hiteles információkhoz, hogyan szűrhetik ki a hamis híreket.
• Beszélgessünk gyermekeinkkel a stressz és a szorongás tüneteiről (testi, mentális, érzelmi, viselkedéses reakciókról)!
• Tanuljunk meg szorongáscsökkentő stratégiákat!
  • Feszültség levezetése a „szájunkon” keresztül
    • Beszélgessünk, énekeljünk, hallgassunk zenét, nevessünk, olvassunk megnyugtató idézeteket, együnk egy forró levest, vagy igyunk egy különleges teát.
  • Feszültség levezetése az „izmainkon” keresztül
    • Mozogjunk rendszeresen, kertészkedjünk együtt, kiránduljunk, figyeljük a természetet, gyűjtsünk szappanbuborékot, keressünk kincseket, ütögessünk egy párnát, szorítsunk meg egy plüssállatot, vagy végezzünk izomrelaxációt, amelynek során egymás után két-három alkalommal szorosan befeszítjük minden izmunkat, majd kiengedjük. Ezen kívül légzőgyakorlatokat is alkalmazhatunk: lélegezzük be a levegőt négy másodpercen keresztül, tartsuk benn négy másodpercig, majd engedjük ki négy másodpercen át!
  • Feszültség levezetése a „gondolatainkon” keresztül
    • Figyeljünk az „itt és most”-ra (nevezzünk meg 5 kék színű dolgot, amit látunk magunk körül, 4 dolgot, amit érzünk a testünkben, 3 dolgot, amit éppen hallunk, 2 illatot, amit érzünk, és 1 ízt), kiránduljunk el valami szép helyre gondolatban, társasjátékozzunk, vagy végezzünk koncentrált figyelmet igénylő feladatokat.
  • Feszültség levezetése a „bőrön és a kezeinken” keresztül
    • Firkáljunk, színezzünk, gyurmázzunk, alkossunk, kézműveskedjünk, vagy írjunk (hála)naplót, bakancslistát, mesét. Ezen kívül feleleveníthetünk egy kedves érintést, simogathatunk háziállatot, illetve vehetünk egy forró zuhanyt.
  • Feszültség levezetése az „egész testünkön” keresztül
    • Próbáljunk minél többet bevezetni az egészséges életmód nyolc alapelve közül: elegendő pihenés, megfelelő mennyiségű és minőségű táplálkozás, illetve folyadékbevitel, rendszeres testmozgás, időtöltés a szabad levegőn és napfényben, valamint lelkünk egészségével való törődés: segítsünk másoknak, ahol tudunk, önkénteskedjünk, kapcsolódjunk ki, ápoljuk az emberi kapcsolatainkat, és végezzünk örömteli tevékenységeket.

      És hogyan tudjuk mindezt megvalósítani pedagógusként a tanórán?

      Szánhatunk egy-egy osztályfőnöki órát arra, ahol a szorongásoldás és feszültség levezetés témakörével foglalkozunk. Miután egy ilyen alkalommal átbeszéltük a csoportra vonatkozó megállapodásokat, szabályokat, bevihetünk valamilyen képes kártyát arra kérve a diákokat, hogy válasszák ki, melyik kártyáról jut eszükbe a stressz, a szorongás. Elmondhatjuk nekik, hogy stresszt bármilyen külső hatás, vagy változás okozhat, minden olyan helyzet, amikor azt érezzük, hogy olyan helyzetbe kerültünk, amit nem tudunk befolyásolni, és nincsenek megoldására eszközeink. Az azonban, hogy kinek mi okoz stresszt, teljesen egyénfüggő és teljesen természetes reakcióink vannak rá. Éppen ezért fontos, hogy felismerjük, mikor vagyunk stresszesek, illetve érdemes ismernünk rá megoldási stratégiákat, ezeket pedig tudnunk alkalmazni. Vihetünk a gyerekeknek egy emberről készült rajzot arra kérve őket, hogy kis csoportokban beszéljék át, milyen testi reakciókat figyelnek meg magukon, amikor valamitől félnek, szoronganak, majd a megbeszélést követően felhívhatjuk a diákok figyelmét arra, hogy ahány tünetet összeírtak, annyi megoldás is létezhet arra, hogy ezt a szorongató állapotot csökkenteni tudjuk. A fent említett eszközök ismertetése előtt pedig akár szituációs kártyákat is kioszthatunk, ahol a gyerekek feladata az, próbáljanak meg az adott élethelyzetre (mely lehetőség szerint valamilyen életkorhoz igazított, hétköznapi, őket is érintő eseményről szól) minél több jó tanácsot, stratégiát összegyűjteni, hogy ők mit tennének az adott helyzetben. Ezután pedig rátérhetünk a csatornák szerinti ismertetésre és közösen kipróbálhatunk néhányat a gyakorlatok közül. Óra végén pedig arra kérhetjük a gyerekeket, hogy nézzenek rá újra az óra elején választott kártyára, és próbálják meg megfogalmazni, hogy hogyan lehetne úgy átalakítani a képet, hogy a megnyugvást sugározza.

      Jó beszélgetéseket kívánok,

      Eppel-Pásztor Adrienn – iskolapszichológus

      Felhasznált irodalom:

      • Az amerikai iskolapszichológusok ajánlója
      • http://sulinyugi.hu/
      • https://www.facebook.com/eppelpasztoradrienn
      • Keszthelyi Viktória pszichológus összefoglalója a WHO és a Psychology Today ajánlásai alapján
      • Tájékoztató /Dr.V Komlósi Annamária