Hogyan lettél gyógypedagógus? Miért döntöttél úgy, hogy ezt a hivatást választod?

Mindig is vonzott a gyermekek világa, ezért tudtam, hogy egyszer majd velük szeretnék foglalkozni. Gimnáziumban egy nagyon érdekes tantárgy párosítás volt a kedvencem: magyar és biológia. Nem egy szokványos fakultáció párosítás. Elkezdtem kutakodni, hogy ezekkel az ismeretekkel milyen lehetőségeim vannak a továbbtanulás terén. Először a pszichológiára találtam és egyébként tetszett is, gondoltam, akkor gyermekpszichológus leszek. Viszont keresztényként úgy döntöttem, hogy Istent is megkérdezem arról, hogy mire hívott el, van-e bármi terve azzal kapcsolatosan, hogy milyen szakmát választok a jövőben. Ezek után jött velem szembe egy plakát az ELTE-Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar nyílt napjáról, ami nagyon hívogató volt számomra. Elmentem, és azt éreztem, hogy itthon vagyok. Ebben mindent megtaláltam amit kerestem, a gyermekeket, a kreativitást, az egyénre szabott fejlesztést és nevelést, az egyénileg differenciált értékelést. Azóta is ez az, amig igazán tűzzel tudok végezni.

Milyen korosztállyal dolgozol együtt? Mi a kedvenc módszered?

Jelenleg ovisokkal dolgozom együtt egy speciális ovi csoportjában munkálkodom. Nagyon szeretem a nyelvi késő terápiát, beszédindítást, illetve a komplex gyógypedagógiai fejlesztéseket is. Jelenleg olyan területen vagyok, hogy mindkettőt bőségesen tudom alkalmazni és kamatoztatni a gyerkőcök javára.

Milyen nehézségekkel kellett szembenézned a pályafutásod során, amiből tanulhattál?

Nagyon perfekcionista vagyok, ezért számomra nehéz volt megtanulnom azt, hogy minden ellátási formának, vagy nevelési-oktatási formának más a maximuma, mást lehet abból maximálisan kihozni. Például a szakszolgálati ovis ellátás, ahol hatan-nyolcan ülnek a tükör előtt és R hangot fejlesztünk, sosem lesz olyan hatékony, mint egy egyéni, vagy páros artikulációs terápia. Először mindig magamban kerestem a hibát, hogy miért nem tudok egyformán hatékonyan segíteni a rám bízott gyermekeknek. De meg kellett tanulnom, hogy a környezeti tényező is befolyásol. Most már ezt is jobban számításba veszem.

Illetve már merek kérdezni többet, amitől hatékonyabb lehet a fejlesztés. Kérdezni a gyermektől, a szülőtől; ha van lehetőség az óvodapedagógustól, a tanítótól/tanártól, más tapasztaltabb kollégáktól, más szakemberektől, akik még a csemetével foglalkoznak. A tőlük kapott válaszokat és tudást beépítve, még inkább segíthetem a gyermeket, hogy elérje a következő fejlődési lépcsőfokot.

Van olyan emléked a munkád során, amiből erőt tudsz meríteni?

Igen, rengeteg van. Az apróságoktól egészen az elért célokig, sok minden tud motiválni. Egy első szó, a nyelvi késő terápián, egy bepördült R hang utáni összemosolygás, amiben benne van, hogy ezért együtt mennyit küzdöttünk és győztük le a kihívásokat. De nemrég kaptam egy videót egy édesanyától, ahol a gyermek, aki korábban hanghibákkal és grafomotorika fejlesztése céljából érkeztek hozzám, milyen szépen szaval és kapta meg a legügyesebb fiú szavaló oklevelet a suliban. Ezek olyan sikerélmények, amiket a szívemben őrzök, és ha éppen egy újabb kihívás közepében vagyok, erőt ad, hogy az is megoldásra talál majd, csak szépen haladjunk tovább.

Nem régen váltottál munkahelyet. Tudják a régi és az új intézményedben, hogy Pedagógus Oscar-díjat nyertél? Ha igen, hogyan reagáltak rá?

Igen, nemrég volt egy munkahely váltásom. Korábban a Kisfüge Mozgás-és Fejlesztőstúdióban dolgoztam, magánellátásban logopédusként. Jelenleg pedig a Veresegyházi Egységes Gyógypedagógiai Intézmény Dunakeszi telephelyén dolgozom egy oviban. Családi okok miatt váltottam, hiszen így a munkaidőm lefedi a gyermekeim intézményben töltött idejét, és így többet lehetek a családommal.

A Kisfügében nagyon örültek, mind a kollégáim, mind a velem kapcsolatban lévő gyermekek és szülők a díjnak. Tényleg együtt izgultunk, együtt szurkoltak nekem. Az új munkahelyemen is tudják, gratuláltak nekem, de számukra a következő hónapok és évek adnak majd igazán rálátást a hivatásomra és a személyiségemre.

Milyen üzenetet tudsz megfogalmazni a pályakezdő kollégáknak? Érdemes a gyógypedagógiát választani hivatásnak?

Nagyon bíztatom őket, hogy ezt a hivatást válasszák. Annyira színes és annyi területen lehet vele igazán kreatívan dolgozni a gyermekekért, hogy bátran vágjanak bele. Ez egy olyan munka, amibe nehéz belefásulni, mert minden gyermek más, és más az út hozzájuk. Minden intézmény és ellátási forma más, és biztosan megtalálják azt, amire megdobban a szívük. Sokszor egy-egy felvett szemkontaktus vagy egy helyes ceruzafogás, az aznapi munkánk látható eredménye, mégis a sok munka egyszer meghozza a gyümölcsét, és jó visszatekinteni. Gyógypedagógusként az elért fejlesztési eredményekkel életminőséget változtathatunk az adott gyermek számára.

Mit üzensz a régóta pályán lévő kollégáknak?

Egyrészt nagyon jó, hogy pályán vannak ebben a kihívásokkal teli oktatási rendszerben. Másrészt óriási szükségünk van nekünk, fiatalabb kollégáknak arra, hogy mentoráljanak minket, megosszák velünk a tapasztalataikat, érdekes eseteiket, bevált módszereiket és legyen kitől kérdeznünk, ha elakadunk. Ha pedig úgy érzik, kicsit megfáradtak a hivatásukban, gondoljanak a legnagyobb sikerélményeikre, mert ezek sokszor tudnak adni új lendületet az aktuális élethelyzetünkre is.