Vedd észre! 2. rész – Hogyan ismerjük fel szülőként az iskolai zaklatás jeleit?

Szerző: Csikósné Maczó Edit

Előző cikkünkben bemutattuk, mit értünk iskolai zaklatás/bántalmazás alatt, milyen személyiségjellemzői vannak az elkövetőknek és az áldozatoknak, s arra is kitértünk, hányféle formában ölthet testet az erőszaknak ez a típusa.

A témáról beszélgetve mindenkiben felmerülhet a kérdés: hogyan lehetne elejét venni annak, hogy egy gyermek célpontjává váljon a társainak és olyan bántásokat (fizikai és/vagy verbális) szenvedjen el nap mint nap, ami hosszú távon megbélyegezheti nemcsak az iskolai pályafutását, de az általános jóllétét is.

HOGYAN ELŐZHETŐ MEG AZ ISKOLAI ZAKLATÁS?

A prevenció szinte minden területen kiemelkedő jelentőséggel bír, ám ebben az esetben több feltétel együttes megléte szükséges ahhoz, hogy valaki kellően fel legyen vértezve az ilyen jellegű bántásokkal szemben. Az érzelmi biztonságot adó, támogató családi háttér az egyik legfontosabb tényező, amely bázisként szolgál a reális önismeret és énkép kialakulásához, mely elengedhetetlen az egészséges önbizalomhoz és önérvényesítéshez. Tovább erősítheti ezt, ha a gyermeknek vannak a családon kívül is jó kötődései, baráti kapcsolatai, napjaiban/életében rendszer van, ami kiszámíthatóságot és stabilitást nyújt számára. Ettől függetlenül – ahogy arról már korábban írtunk – az egyén személyisége, habitusa felülírhatja mindezeket: biztos érzelmi alapokkal, megtartó családi háttérből érkezve is lehet valaki félénk, visszahúzódó alkat, aki kerüli vagy nem képes jól kezelni a konfliktushelyzeteket, s legtöbbször alárendelődik az erősebb egyéniségek akaratának.

A SZÜLŐK FELELŐSSÉGE

Az iskolai zaklatás bárkit is ér, nem magánügy! Hatékonyan csak közösen lehet fellépni ellene. Nagyon fontos, hogy a szülő, a pedagógus, az iskola, és a zaklatás további érintettjei (szemtanúk, osztálytársak), együttesen vonódjanak be a probléma megoldásába. Nyilvánvaló, hogy egy gyerekkel kapcsolatban a legnagyobb felelősségük a szülőknek van, ám az iskolai erőszak esetében a nehézséget az jelenti, hogy a folyamat épp a szülők jelenlétén és figyelmén kívül történik, így valóban csak arra hagyatkozhatnak, amit a gyermekük megoszt velük. Ám mint más zaklatás és erőszak esetében, az áldozatok többsége mélyen hallgat a történtekről, félelmet, szégyent élnek át, sokszor magukat hibáztatják, amiért ilyen helyzetbe kerültek, és egyszerűen képtelenek az élményeikről, érzéseikről beszélni. A szülőknek ezáltal a legfőbb eszközük saját belső jelzőrendszerük marad, vagyis ha éberek és időben észreveszik, hogy a gyermekük viselkedésében, szokásaiban, tanulmányi teljesítményében valami megváltozott.

ÁRULKODÓ JELEK

A zaklatás formájától és az áldozatok életkorától függően eltérőek lehetnek azok a jelek, amelyek arra utalnak, hogy a gyermek iskolai életében valami nincs rendben, de az alábbi tünetekre mindenképp érdemes odafigyelni, különösen, ha tartós vagy ismétlődő jelleggel jelentkeznek:

• fizikai sérülések
• vagyoni kár, megrongálódott vagy hiányos személyes tárgyak, ruházat
• „némaság”: befelé fordulás, hallgatás, elkerülő kommunikáció, különösen, amikor iskolai témákról van szó
• szorongás, depresszió, alvási problémák, traumatikus stresszreakciók
• kapcsolati nehézségek, magányosság, elszigetelődés a társaktól, családtól
• romló iskolai teljesítmény (aktivitási, teljesítménybeli problémák)
• pszichoszomatikus tünetek: fáradtság, gyengeség, hányinger, hasfájás, betegségre hivatkozva az iskola kerülése
• önmagának ártó, esetleg öngyilkos hajlam
• érzelmi és viselkedésproblémák (nyugtalanság, hangulatingadozások, heves kitörések, jelentéktelen dolgokon való kiborulások, sírás)

MIT TEHET MÉG A SZÜLŐ?

A tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy a legtöbb szülő csak akkor szerez tudomást a zaklatásról, amikor már igazán komoly a baj. Az áldozatok sokszor azért hallgatnak, mert nem hisznek abban, hogy a felnőttek komolyan veszik a panaszkodásukat és hatékonyan tudják kezelni a problémát, sőt gyakran attól is tartanak, ha szólnak, csak még rosszabbá válik a helyzetük (kiderül az „árulkodás” a zaklató és az osztály előtt, gyengének, „anyuci-apuci kicsi gyerekének” tartják majd, stb.). És valljuk be, sokszor valóban nem érzik a felnőttek egy-egy gyerekpanasz valódi súlyát, hárítanak, vagy nem tudják, miként lehetne hatékonyan fellépni. A hangsúly továbbra is a figyelmen van. Ez persze nem azt jelenti – különösen kisebb korúaknál –, hogy minden apró kis sérelemből problémát kell kerekíteni, de azokra a történetekre, szereplőkre igenis figyelmet kell szánni, amik/akik negatívan térnek újra és újra elő a gyerek elmeséléseiben.

Kép forrása: www.canva.com

A rendszeres és őszinte beszélgetéseknek kiemelt fontossága van. Ha változást tapasztalunk a gyermek viselkedésében, lényeges, hogy tapintatosan közeledjünk és ne követelőzve, fenyegetéssel próbáljunk meg információkhoz jutni. A legtöbbet azzal segíthetünk, ha éreztetjük, hogy feltétel nélkül mellette állunk, és minden segítséget megadunk – amit ő is elfogad –, hogy a problémát megoldja.  Támogató lehet, ha átbeszéljük, kikhez fordulhat még, milyen stratégiákat próbáljon ki és hogyan kezeljen egy-egy tipikus helyzetet.

Kisiskolás korban még játékokkal (szerepjáték, bábozás) is felszínre lehet hozni olyan dolgokat, melyek nyomasztják a gyermeket, illetve sokat segíthetnek az olyan mesék is, ahol a főhős hasonló helyzetből találta meg a kiutat (Wéber Anikó írónőnek több regénye is megjelent már az iskolai bántalmazás témájában, mint „Az osztály vesztese”, az „El fogsz tűnni” vagy a „Ne hagyd magad!”.)

Ha a szülő tudomást szerez arról, hogy gyermeke iskolai zaklatás áldozata, fontos a mielőbbi kapcsolatfelvétel és egyeztetés az osztályfőnökkel, a gyermeket tanító pedagógusokkal, mert egyrészt a mindennapokban ők vannak jelen és tudnak segítséget nyújtani, másrészt mediátori szerepet is betölthetnek a zaklatókkal és családjaikkal való kommunikációban. Amennyiben szükséges, az iskolai pszichológust, illetve külsős szakembert is be kell vonni. A lényeg: cselekedni és valódi megoldást találni mielőbb!

Cikksorozatunk következő részében arról írunk, mit tehet a pedagógus és az iskola a gyerekek közötti bántalmazás ellen.         

Források:         

Berta, R. & Dombi, E. (2017). Az iskolai zaklatás körforgása: az iskolai zaklatás és az osztálylégkör kapcsolatának vizsgálata 12–14 évesek körében. Magyar Pedagógia 117 (3). pp. 257-275.

Buda, M. (2015). Az iskolai zaklatás – a kutatások tükrében. Debreceni Egyetemi Kiadó. 

Buda, M. & Péntek, E. (2010). Csak játszottunk…! Az iskolai zaklatás és következményei. Letöltés ideje: 2021.09.16. forrás:  https://www.researchgate.net/publication/277889905_Csak_jatszottunk_Az_iskolai_zaklatas_es_kovetkezmenyei

Siegler, A. (2020). Iskolai bántalmazás a diákok perspektívájából. Iskolakultúra, 30(7), 61-75.

Wéber Anikó művei. Letöltés ideje: 2021.09.20. Forrás: https://www.pagony.hu/aniko-weber