Készítette: Dancs Gábor

Tetszik, nem tetszik, valóban gyorsan változó világban élünk. A technológiai vívmányok olyan tempóban változnak körülöttünk, amit már – minden más információval ellentétben – már a fiatalok sem tudnak követni.

Az informatikai technológiák terén a folyamatos (néha ugyan csak látszólagos) innováció, még a bennfentesek számára is nehezen áttekinthetővé teszi, mik is most az aktuális trendek, korszerű megoldások vagy napi divatok. Néha nehéz elhinni, hogy az iPhone, ami divattá tette az okostelefonokat, mindössze 12 éve jelent meg. Alig hihető, hogy a Google csak tavaly volt 20 éves. Vagy tényleg igaz lehet, hogy a YouTube-ra 2005-ben töltötték fel az első videót, amikor Magyarországon a háztartások kevesebb, mint ötödében volt internet, annak negyede is betárcsázós volt,  és az internethasználók aránya nem érte el a lakosság harmadát?

A médiát, a szakirodalmat vagy csak a beszélgetéseket figyelve úgy tűnik, minden évnek (vagy lassan minden évszaknak) megvan a maga technológiai szenzációja, ami „a csapból is folyik”, majd ezek amilyen hirtelen jöttek úgy el is tűnnek, vagy éppen hétköznapunk részeivé válnak. És tényleg, ki kapná már fel a fejét a „bunkofonáló” járókelő láttán, vagy nézne furcsán a magában beszélő – headsetet – használó utastársra a buszon? Pedig az sem volt olyan régen…

A stamfordi (USA, Colorado) székhelyű Gartner Rt. technológiai kutatásokkal és tanácsadással foglalkozó nemzetközi cég minden évben közzéteszi szabadalmaztatott diagramjait, amik a jelenlegi technológiák úgynevezett hype ciklusokban elfoglalt helyét mutatják. De miről is van szó?

A Gartner – egyébként sokszor kritizált, és egzakt módszerekkel nem bizonyított elmélete alapján – a technológiákkal kapcsolatos remények, elvárások, ezzel párhuzamosan ezek ún. láthatósága, megjelenése a médiában, közbeszédben, egy sajátos görbét ír le az idő függvényében, miközben öt szenzáció-fázison megy keresztül, melyek a következők:

1. Egy új technológia megjelenésekor a korai sikertörténetek révén a médiai érdeklődése folyamatosan növekszik, a közbeszédben is egyre többször jelenik meg az újdonság annak ellenére, hogy ilyenkor még általában sem használható prototípus nincs, sem a kereskedelmi érték nem ismert, sőt a pontos felhasználási terület is kérdéses.
2. Ahogyan az új vívmányt ismerők száma exponenciálisan növekszik, a média is belekapaszkodik sikertörténetbe, egymást érik a fantasztikus áttörésekről szóló hírek, miközben feltáratlanul maradnak az esetleges problémák, a technológiával kapcsolatos kérdőjelek. Ilyenkor néha egyenesen hisztérikus, de mindenképpen irracionális rajongás követi a korai bevezetést.
3. Ahogyan a kezdeti elterjedéssel kapcsolatos, a kiforratlanság miatti problémák növekednek, a termék nem tud megfelelni a felfokozott elvárásoknak, az innovációba befektetett tőke mennyisége csökken, hacsak a korai felhasználók igényei, visszajelzései alapján nem fejlesztik tovább a technológiát, ilyenkor könnyen megtörténhet, hogy megfelelő piac, cél, hatékonyság (vagy értelem) híján az innováció, ebben a formájában eltűnik, zsákutcának bizonyul.
4. A korai tapasztalatok szülte módosítások és a használat közben felgyülemlett tudás révén lassan kikristályosodik a technológia használhatóságának köre és módja, a hatékonyság növekedésével egyre szélesebb körben alkalmazzák a technológiát, miközben a lassabban reagáló vagy konzervatívabb felhasználók, befektetők továbbra is óvatosak.
5. A termék a hétköznapok részévé válik, haszna, használata világossá lesz, ha megtalálja helyét a piacon, akkor további lassú növekedésnek indul.

S, hogy ez miért érdekes? A Gartner az innováció különböző alterületeire is elkészíti elemzését, így az oktatás területére is. Valóban, nekünk, akik már több-kevesebb ideje gyűrjük a szakmát, ismerős a mindenféle szenzációs oktatási újítások, trendek, világmegváltó ötletek efféle életciklusa, és megszámlálhatatlanul tudnánk a példákat sorolni olyan oktatástechnológiai vívmányokra (de akár módszerekre is), amelyek egy időben felkapottak voltak, aztán vagy hétköznapjaink részévé váltak, vagy eltűntek a süllyesztőben. Persze itthon, a mi kis országunkban nem biztos, hogy az oktatástechnológiai innovációk korai adaptálása a legfőbb gondunk a munkás napjainkon, de az újítások iránt érdeklődők, az erre fogékonyak számára érdekes lehet egy pillantást vetni arra, a világ innovációs központjaiban éppen milyen „szenzációk” vannak rivaldafényben. Hiszen előbb vagy

utóbb nekünk is jut majd belőle, lehet jobb felkészülten várni, ami ránk vár.

Az ábrán a Gartner 2018-as, az oktatásban használt technológiákra vonatkoztatott hype görbéje látható. Nem csak az adott technológia helyét, hanem fejlődésének sebességét is mutatja az ábra a különböző színű és formájú ikonok segítségével. Teljesen magyarra fordítani szinte lehetetlen vállalkozás lenne, a legtöbb szereplő tételnek még nincs is széles körben használt magyar nyelvű megfelelője, de az ábrát átfutva könnyen hiányérzetünk támadhat, mert a hazai innovációs (?) trendek és még mindig csak szűk körben használt újítások közül szinte semmi nincs feltüntetve. Ennek oka, hogy a magyar tantermek legtöbb „forradalmi” vívmánya már rég lekerült az ábráról, eltűnt, vagy elérte a mindennapi használat szintjét (persze nem nálunk). Ezen a módon egyébként könnyen megsaccolhatjuk azt is, mennyivel vagyunk lemaradva a legnagyobb innovátoroktól (ezt az olvasóra bízzuk). Viszont hangsúlyoznánk: a korszerű eszközöket használó és a hatékony, sikeres oktatás nem feltétlenül ugyanaz. Főleg, mivel utóbbit már körülírni is emberes vállalkozás lenne.

Tehát az oktatás hétköznapjainak részévé vált („a nyugaton”), és ezért egyáltalán nem számít újításnak a tabletek tanórai használata, a kifejezetten oktatási célokra optimalizált digitális és mobileszközök használata az tantermekben, de nem fértek már az ábrára az elektronikus tankönyvek, az e-papír alapú könyvolvasók, a mobiltelefonra optimalizált oktatási szoftverek sem. De még olyan, nálunk a jövő ködébe vesző dolgokat sem látunk, mint a felhő alapú dokumentumszerkesztés az oktatásban (2011-ben volt a csúcson), a diák tudásához adaptálódó tankönyv, a gamifikáció, az online oktatási kurzusok vagy a BYOD (kb. „használd a saját eszközöd”), melyek 6 éve voltak a csúcson.

De akkor mi a szenzáció ma? A teljesség igénye nélkül emeljünk ki néhány izgalmasabbnak tűnő innovációt.

A felszálló ágban találjuk a VR és AR (virtuális valóság és kiterjesztett valóság) oktatásra specializált változatát. És valóban, bármilyen oktatási kiállításon gyakorlatilag végtelen számban találhatunk akár mobiltelefonnal, akár célhardver segítségével működő ún. immerzív technológiákat. (Előbbi – a nyelvi akadályok leküzdése után, hisz a magyar nyelvű tartalom még kevés – valójában szinte ingyen is elérhető lehet, és egyre több a nem csak parasztvakító, hanem valóban értelmes tartalom is. 

Szintén itt láthatjuk a Mesterséges Intelligencia oktatásbeli felhasználását is. Persze maga az MI kérdése is megérne egy misét (hisz intelligenciáról még szó nincs, valójában csak kifinomult statisztikai módszerekkel működő algoritmusokról van szó – hogy ez intelligencia vagy sem, azt döntsük el később), de az oktatásbeli felhasználása kimeríthetetlen lehetőségekkel kecsegtet, például az előrejelzések, tipizálások, egyéni oktatási stratégiák, egyénre szabott tanulási anyagok, utak meghatározása terén. De alig lemaradva kúszik felfelé az EmotionAI, ami a tanulók lelki állapotát, érzelmeit hivatott monitorozni gesztusaik, testtartásuk, arckifejezéseik alapján.

Említésre méltó lehet még a WiFi egy lehetséges utóda a LiFi, aminek nevéből könnyen kitalálható, optikai alapon működő vezeték nélküli hálózatot jelent, mely nagyságrendekkel nagyobb sávszélességet, több egyszerre csatlakozó eszközt, nagyobb biztonságot (és talán kisebb sugárterhelést) jelenthet, ha egyszer valóban használható technológia születik.

A hype csúcsán lévő innovációk közül emeljük ki az Design Thinking-et, ami egy a céges világból az oktatásba érkező tanítási módszer, mely a hagyományos módszerek mellett a projektet is le kívánja váltani. Röviden egy olyan oktatási módszerről van szó, ami tervezési feladatokon keresztül, elsősorban kooperatív csoportmunka munkaformáját választva éri el a tanítási célokat. A módszert a Stanford Egyetem adoptálja jelenleg a közoktatás igényeinek megfelelően. Hogy milyen sikerrel, az majd kiderül.

A csúcson láthatjuk az osztálytermi 3D nyomtatást, ami még itthon is a csapból folyik éppen; hogy pontosan milyen oktatási célok elérése érdekében érdemes egy iskolának a magas beruházási, fenntartási és üzemeltetési költségeket vállalni? Arról jóval kevesebbet hallhatunk.

Az egyik legérdekesebb, nem a tantermi oktatással, hanem az intézményszervezéssel kapcsolatos innováció az ún. exostruktúra, ami az intézményi infrastruktúra utódává válhat, gyakorlatilag annak az adatfelhő mintájára történő kiszervezése az oktatásból, ami az intézményi erőforrások hatékony elosztását, az azokhoz való könnyű hozzáférhetőséget tesz lehetővé. (Nálunk tervezés szintjén sem hallani hasonlóról.)

A leszállóágban olyan innovációkat találhatunk „Bluetooth világítótornyok”, amelyek olyan, az intézmény területén található adóállomások, melyek a tanulók telefonjaival kapcsolatot létesítve azokra hely- és idő- szempontból is releváns információkat képes közölni. A Digitális Bizonyítványok segítenék az áttekinthetetlen számú tanúsítvány, bizonyítvány, kompetenciák megszerzését igazoló lap kezelését; illetve a tudásszerzés folyamatának és kimenetelének kisebb részekre való tördelése segítségével annak jobb tervezhetőségét és személyre szabását tenné lehetővé.

A hétköznapi gyakorlatba lassanként integrálódó innovációk között említést érdemelnek az automatikusan a tanuló igényihez igazodó tanulási felületek, a mozgóképeket tartalmi szempontból elemezni és kezelni képes rendszerek.

Mindez persze csak ízelítő, s hazai oktatásban a legtöbb ilyen technológiai a jövő zenéje. De a változás megállíthatatlan, az pedig, hogy ez valóban fejlődést jelent majd, a felkészült, tájékozott, értékelni, értelmezni és dönteni képes kollégákon múlik majd.

Képek:

https://en.wikipedia.org/wiki/Hype_cycle#/media/File:Gartner_Hype_Cycle.svg

https://theeconomyofmeaning.com/2018/08/14/oh-i-missed-the-new-hype-cycle-for-education-well/