Az emberi mozgásminták sokszínűsége végtelen lehetőséget nyújt számunkra, önmagunk kibontakozása szempontjából. A mozgásszegény életmóddal sajnos pont ezt a lehetőséget veszítjük el; akár testi, akár lelki szempontból vizsgáljuk, örömteli és fejlesztő hatású egyéni vagy társas interakcióktól eshetünk el.

A gyermeki szervezet folyamatos változás alatt áll. Szervrendszerük, mozgásszerveik optimális fejlődése érdekében alapfeltétel a rendszeres és változatos mozgás. A szabad és rendszeres vezetett mozgásos játékok, sportfoglalkozások mind ebben segítenek; nagyon fontos, hogy adjunk szabad teret és időt arra, hogy a természetes mozgásformákat gyakorolhassák és tökéletesíthessék saját készségeiket és képességeiket. Már csecsemőkortól nem elhanyagolható kérdés, hogy van-e a gyermeknek lehetőség biztosítva természetes mozgásmintáinak kivitelezésére. A mozgásfejlődésnél összefüggő láncolatot képeznek a különböző minták, így például, egy későbbi tanulási problémánál visszanyúlhatunk a gyökerekhez, hogy segítsük a gyermeket.

Miért is aktuális és nagyon fontos beszélnünk a gyermekkori mozgásszervi problémákról? Sajnos, már az óvodás korosztály 2/3-ánál észlelhető testtartáshiba (Páter, 2022), amelynek okait is több szemszögből érdemes megközelíteni. Szerepet játszik a modernizáció, a modern technikai eszközök térhódítása miatt kialakult mozgásszegény életmód, az intézményes testnevelési foglalkozások eszköz-, hely- és pedagógushiánya, a szülők hiányos edukációja a gyermekkori mozgásszervi prevenció terén. Az iskolás korosztály szintúgy, ebből következően, nagy mértékben érintett a már kialakult mozgásszervi problémák terén: az iskolás gyerekek a nap java részét ülve töltik. Mit követel meg az ülés? Kondicionális képességeket, erős törzsizommunkát, koncentrációt, egyensúlyt (Páter, 2022). Érdekes vizsgálati tény, hogy az első- és második osztályos gyermekek 25-35%-a tanul olyan padban és ül olyan széken, amely nem felel meg a tanulók testméretének (Miklovitz, 2006)! Ebből az következik, hogy a nem megfelelő infrastruktúra miatt a gyermekek izomzata a rossz eszközök által kényszerűen felvett testhelyzetekhez fog idomulni: a test pedig alkalmazkodik. Az alábbiakban kifejtem a kedves olvasó számára a leggyakrabban előforduló mozgásszervi problémákat és azok kialakulásának okait, megelőzésük módjait.

1. Renyhe testtartás: miért nem segít az „Ülj egyenesen!”?

Gerincünk, akárcsak az emberi szervezet, egy csodálatosan felépített struktúra, amely egészségének megőrzője a megfelelő mennyiségű és minőségű mozgás. A gerinc természetes S-alakú görbületének fontos szerepe van a test súlyelosztását, mechanikáját tekintve. Azonban, a gyakori ülő életmód okán az elvileg megfelelő, egyenes testtartással ülni szinte lehetetlen, mivel ez folyamatos izomkontrakciót és erős törzsizomzatot, tudatosságot vonna maga után. Így, sokszor veszünk fel C-görbületű testhelyzetet, amihez az izomzat elkezd alkalmazkodni: hosszabb távon megjelenhet a renyhe testtartás, amely az egész mozgató szervrendszerre kihatással lesz. Felesleges rászólni a gyermekekre, hiszen a szükséges izomerő hiányával van, nagy valószínűséggel, a probléma a rengeteg ülést megkövetelő helyzetek mellett. A törzsizomzatot erősítő természetes mozgásformák gyakorlásával (mászások, kúszások, támasztásos gyakorlatok) és a gerinc körüli izomzat erősítésével megelőzhetőek az egyensúlyvesztést és deformitásokat okozó problémák.

2. A 4 gerincszakasz érintettsége

• A domború hát

A felső háti szakasz túlzott kidomborodása, amely együtt jár a vállöv előre esésével. Több szempontból is érdemes komolyan venni ezen gyanújeleket, hiszen a későbbiekben a csigolyák közötti porckorong ellapulásához, a légzés nehezítettségéhez és keringésromláshoz vezethet.

• A lapos hát

Az ágyéki szakasz „ellapulása”, a természetes S-görbület kidomborodó „hasa”, amely a gyenge izomzat és tartás miatt elkezd kiegyenesedni. A gerinc legnagyobb csigolyái az ágyéki szakaszon találhatók, mivel erre a szakaszra helyezedik a legnagyobb súly, így fokozottan vigyáznunk kell rá.

• A fokozottan domború és homorú hát

A háti szakasz kidomborodása és az ágyéki szakasz előre esése, a csípő bebillenése jellemzője ennek a tartáshibának (Páter, 2022).

Ezeknél a jelenségeknél főként a gerincmerevítő izomzat, valamint törzsizomzat erősítése és nyújtása célszerű. Játékos gerinc-, és ízületmobilizáló feladatokkal szórakoztatóvá tehetjük ezeket a gyakorlatsorokat.  

3. A gerincferdülés

A gerinc természetes S-alakú görbülete oldalról, álló helyzetben látszik jól, míg a gerincferdülés kapcsán a gerincszakasz oldalirányú elhajlása történik. Az előbb említett tartáshibák általában együtt járnak a gerincferdüléssel, vagy következtethetünk arra, hogy nagyobb eséllyel fog kialakulni az érintett gyermekeknél. A diagnózist követően minél előbb megkezdett, megfelelő gyógytornával, gerinctornával, a törzsizomzat erősítésével egy jól korrigálható állapotról van szó.

4. Lúdtalp

A lúdtalp esetében a lábboltozat, valamint a bokaízület süllyedéséről beszélünk, amely igen komoly mozgásszervi következményeket von maga után. Gyermekkorban még nem feltétlenül jár együtt fájdalommal, ám az időben nem észrevett és korrigált lúdtalp erős ízületi fájdalmak, Achilles-ín gyulladáshoz is vezethet. Ennek következményeként nem csak a bokaízület lesz érintett, mert ez a rész szolgál a többi ízület alapjául: a süllyedés után a térdek elkezdhetnek befelé dőlni, romolhat a csípőmobilitás (Páter, 2022).

Már csecsemőkorban is érdemes odafigyelni, hogy a pici lehetőleg dombornyomott, különböző felületű terepeken álljon, kezdjen sétálni, amelyek dolgoztatják a bokát és az azt körülvevő izmokat, szalagrendszert. A gyerekek nagyon szokták szeretni a színes, változatos formákban és mintázatokban megjelenő szőnyegeket. A választott cipő is befolyásolja a lábboltozat alakulását, így kifejezetten jó méretű, saroknál kicsit emeltebb és vastagabb talpú cipőt érdemes választani betonon, földes, erdős területre pedig éppen, hogy minél vékonyabb talpú cipő lenne az ideális a felületi érzékelés miatt.

Sok esetben beszélhetünk, ezen problémákat összegezve, civilizációs népbetegségekről, amelyek már egészen kis kortól érintik a társadalmakat. A korai prevenció szerepe és szükségessége itt válik igazán kulcsfontosságúvá, hiszen ezek a deformitások mind megelőzhetőek. A játék és a szabad mozgások alapozhatják meg mindazt, ahol a gyermek a saját mobilizációját, más szóval „átmozgatását” meg fogja tudni valósítani. Változtatnunk szükséges bizonyos nézeteken, amelyek a fejlődést nem a modern gyermek szemszögéből vizsgálják; alkalmazkodnunk és haladnunk kell, hogy minél többet adhassunk. Nem elég tehát, ha vezetett keretek között valósul meg a mozgás különböző sportfoglalkozásokon (aminek fontossága természetesen meg sem kérdőjelezhető), emellett engedjük a gyermekeket igazán gyereknek lenni. Hadd másszanak fára, guruljanak az avarban, szedjenek csigaházat, menjenek mezítláb a sárban, fűben! Szívügyem a témában minél átfogóbb képet nyújtani a mozgás lényegi mivoltát illetően, jelenleg a saját prevenciós foglalkozásom kialakításán dolgozom, amely mindamellett, hogy visszanyúlik a gyökerekhez, segítheti a gyerekeket jobban boldogulni a modern világban, hogy még időben megelőzzük mindazt, amiért tenni tudunk.

Írta: Balla-Finta Kitti