Tinoru és a színek, fények (Magyar festészet napja)

Írta: Karczewicz Ágnes

Teltek a napok a Dió Ligetben és nagyon szerettünk ott élni. Csak egy baj volt: soha, senki nem talált meg, Apa és Mami hiába várta a házavatóra hívott vendégeket, Petya és Ziszka a barátait, a Luca az interneten megrendelt szivárványos labdáit és én az újságjaimat, leveleimet.

– Ha igazatok van és létezik Tinóru, akkor ez biztos, hogy az ő műve! – mondtam egy reggel zsörtölődve az unokáimnak.

Nem mehetett ez így tovább, ezért családi kupaktanácsot tartottunk és kitaláltuk, hogy útjelző táblákat készítünk. Olyanokat, amilyenek a turistákat is segítik. Megterveztük, lerajzoltuk az elképzelést és Apa sok-sok deszkát méretre vágott, lecsiszolt. A nagyobbakkal elmentem vastagabb ágakat keresni. Mire mindezzel végeztünk beesteledett és mi rájöttünk, hogy nincs mivel megfestenünk a táblákat. Megbeszéltük, hogy másnap a Mami bemegy a festékboltba és vesz mindenféle színűt. Lefeküdtünk aludni (én ugyan nem sokat aludta, mert Bodza majdnem egész éjjel és majdnem megállás nélkül ugatott az ablakom alatt) és reggel a Mami fogta a kocsi kulcsot, hogy elindul a festékekért. de ahogy kinyitotta az ajtót megtorpant a küszöbön. Köréje gyűltünk és tudjátok mit láttunk?

7 üveget a szivárvány színeiben pompázó festékekkel és egy-egy cédula volt mindegyikre kötve.

Az elsőn ez állt: sárga a kikericstől.

A másodikon: narancs a körömvirágtól

A harmadikon: piros a pipacstól

A negyediken: világoszöld a búzától

Az ötödiken: sötétzöld a diófától

A hatodikon: kék a katángtól

A hetediken: lila az ibolyától

És tudjátok, hogy mit láttam megint? Persze, hogy azt, hogy az unokáim cinkosan összenevetnek, összesúgnak:

– Ez biztos, hogy Tinóru ajándéka!

Már, már én is hinni kezdtem a létezésében.

A festékekkel aztán neki láttunk a táblákat kifesteni. Festettünk és festettünk. Még Ficánka is segített farkát ecsetként használva, és amikor elkészült mindegyik elégedetten gyönyörködtünk bennük egy ideig, hiszen minden szín, szinte vibrált a levegőben. A szivárvány minden színével ott állt 12 tábla rajta Petya ákombákom betűivel, hogy „Dió Liget”. Száradás után rögtön elindultunk, hogy kihelyezzük őket. Apa hozta a nagykalapácsot és a táblákat. Mami az eleséget, mert ilyen nagy munkában biztos, hogy megéhezünk. Petya kiskalapácsot és a táblák másik részét, mert már ő is erős férfi. Ziszka diókat, hogy minden tábla mellé ültessen egyet, hogyha nagyra nőnek árnyékot adjanak a vándoroknak. Luca egy kisásóval indult neki az útnak, ezért aztán rám maradt a locsolókanna. Kibaktattunk a főúthoz és elkezdtük kirakni a gyönyörűséges tábláinkat, de valószínűleg túl sűrűn raktuk és tudjátok, hogy hogyan jártunk? Idő előtt elfogyott. Nem jutottunk vissza a házig.

Kérlek Benneteket, segítsetek! Készítsetek festő levet mindenféle növényből vagy keverjetek ki szépséges színeket temperából, vízfestékből, fapácból, textilfestékből! Töltsétek üvegekbe és hozzátok be az óvodába október 17. délutánjáig!

Egy kis segítség a festékkészítéshez:

file:///D:/Users/karcz/Downloads/festekreceptek-maszatklub.pdf

A festés napja

Előkészítés

 Szülők, nagyszülők kedvenc festményeinek összegyűjtése, kinyomtatása, kiállítótér egy részében elhelyezése

További segítségnyújtó ötletek a szülőknek a „festékkavaráshoz” (megosztás a Facebook oldalunkon)

Ráhangolódást segítő tér kialakítása: (színek és fények)

• Celofándíszek készítése az ablakba
• Tükrök fellógatása a karikára, kifeszített spárgákra
• Világítódobozba szórt átlátszó műanyagformák
• Falra kivetített képek (a szülők és az általunk kiválasztott alkotásokból)
• Albumok, nyomtatott képek gyűjtése

Varázsvíz elkészítésének „menete”:

– Az összegyűjtött kisüvegeket (ampullákat) alaposan elmossuk, megszárítjuk.

– Az üvegek egy részét kitakarjuk ragasztószalaggal.

– A kilátszó részt befestjük csillámos körömlakkal és száradás után a ragasztócsíkot óvatosan lehúzzuk az üvegről.

– Gyümölcsteát főzünk, mézzel ízesítjük és betöltjük az üvegekbe, melyeket lezárunk és már kész is.