Lassan itt a szeptember, szinte minden pedagógus elkezdte az új tanévre hangolódást. Cikkünkben megismerhet egy módszert, melyet érdemes még év elején bevetnie osztályaiban. Később nagy segítség lehet akár a rendetlenkedők és lustálkodók kezelésében is.

Kicsit távolról indítunk. Hallott már a  kognitív disszonanciáról? Ez egy szociálpszichológiai elmélet, melyet Leon Festinger amerikai pszichológus alkotott meg 1957-ben.

Az elmélet alapgondolata, hogy amit magunkra, vagy a világra vonatkozó vélekedéseink között, vagy ezek és tényleges cselekedeteink között ellentmondást tapasztalunk, disszonanciát élünk át. A kognitív disszonancia szorongáskeltő állapot, melyet feloldani igyekszünk, mégpedig a disszonancia csökkentésével.

Kellemetlen érzés szembesülni például azzal, hogy elfelejtettünk utánanézni valaminek, amit megígértünk valakinek. Amikor rádöbbenünk mulasztásunkra, két, egymással nehezen kibékíthető tény között kell harmóniát teremtenünk: szavahihető ember vagyok, nem szoktam csak úgy ígérgetni, mégsem néztem utána annak, amit megígértem.

Ilyen esetekben három módon csökkenthetem kellemetlen érzéseimet:

• megváltoztathatom viselkedésemet (vagyis utánanézek)
• megváltoztatom környezetemet (inkább elmegyek moziba)
• vagy olyan új ismereteket keresek, melyek csökkentik a disszonanciát (pl. hiába kértem meg múltkor valamire azt az embert, nem tette meg nekem, most az ő ügye is várhat)

Éppen a hétköznapisága miatt érdemes megnézni, hogy jelenik meg mindez az iskolapadban.

A jelenlegi gyakorlat szerint a legtöbb iskolában még mindig a jutalmazás és büntetés a motiváció, értékelés és viselkedésszabályozás eszköze. De hamar beláthatjuk, hogy ezesetben külső motivációról, szelekciót erősítő értékelésről és félelemre épített viselkedésszabályozásról beszélhetünk. Azonban saját maguk meggyőzése sokkal hatékonyabb lehet és sokkal tovább tartó előnyökkel szolgál, mint ha más próbál meggyőzni minket. Így az lenne a legmegfelelőbb helyzet, ha a diákok saját magukat győznék meg. De miről és hogyan?

Itt kerül elő Festinger elmélete.

Kognitív disszonanciát kell kialakítanunk abban a személyben, akit meg akarunk győzni. A feladat tehát, hogy kognitív disszonanciát keltsünk abban a tanulónkban, aki ellustult vagy a viselkedésével zavarja az osztályt. Hogy mindezt hogyan tehetjük, arra számos módszer létezik. Íme az egyik:

Év elején készítsünk tanulóinkkal elvárásfát.  A diákoknak nyilvánosan is vállalniuk kell a céljaikat és elmondani elvárásaikat az előttük álló tanévvel és önmagukkal kapcsolatban. Ezáltal nem csak saját magukért, de másokért is felelősek lesznek. A fa ebben az esetben a módszer színesítésére szolgál. A tanulók kis lapokra írják az adott tárggyal/tanévvel/félévvel/hónappal/témakörrel és főképp önmagukkal kapcsolatos elvárásaikat, kéréseiket. (Mi érdekel? Mivel szeretnék foglalkozni? Mi a célom a tárgy tanulásával? Miért választottam az adott iskolát? Mit szeretnék elérni? stb.) 

Majd a kis cetliket a hangos felolvasást követően egy nagy csomagolópapírra ragasztják, melyre mi korábban rajzoltunk/ragasztottunk egy fát, melynek a cetlik adják majd a leveleit. A felragasztás után közösen megbeszéljük a fára került elvárásokat. Nagyon fontos, hogy komolyan vegyük a gyermekek céljait, ne bagatellizáljuk, bármilyen egyszerűnek is tűnik, neki lehet, hogy igen nagy feladat. A fa kikerülhet az osztály falára. A tanév során természetesen többször rá lehet mutatni és megnézni, hogy mi teljesült belőle.

Nagyobb gyerekek számára készült változatban a diákok a fa gyökerére írják jelenlegi tudásukat, kompetenciáikat, a fa törzsére, hogy mi az, amit el szeretnének érni, a lombokra pedig, hogy a céljaikat hogyan tudják elérni. Itt nagyon fontos a tanár moderáló szerepe abban, hogy reális célok kerüljenek a fára. Mivel így a meglévő kompetenciákkal és a célhoz vezető módszerekkel követhetővé válik a folyamat, nem mondhatja azt a tanuló, hogy túlvállalta magát, vagy elérhetetlen számára a kitűzött cél.

A későbbiekben, ha néhány diák elfelejti mit és miért írt az elvárásfára emlékeztesse őket kérdéssel: Mi szerepelt a céljaid közt? És hol tartasz a megvalósításban? Mi az oka a lemaradásnak? Ha megmondjuk a diákoknak, hogy mit csináljanak, pszichológiailag azt érezhetik, hogy csökken az autonómiájuk. Viszont ha egy kérdéssel állítjuk szembe őket a saját maguk által megfogalmazott elvárással, máris kialakul a kognitív disszonancia.

Forrás: Online Pszichológia