„Luca, Luca, kity-koty, kity-koty,
Szabad-e Lucázni,
Szép eladó lányért szalmát szórni, rázni,
Tyúkot, ludat babonázni,
Luca, Luca, kity- koty, kity-koty.

• Luca-napi szokások, babonák:

Lucacédula: Szerelmi jóslások, férjjóslás: a lucacédulák készítése a hajadon leányok varázslata volt: 12 cédulára férfineveket írtak, Luca-naptól Karácsonyig minden nap tűzbe dobtak egyet, és amelyik utoljára maradt, az mutatta a leendő társ nevét – az előre megírt férfineveket tartalmazó cédulák közül mindennap egyet a tűzbe vetettek. Karácsonyra kiderült, ki lehet az ő karácsonyi ajándéka… Leggyakrabban derelyét főztek ezen a Luca-estén. Mindegyikbe egy fiúnevet rejtettek el. A derelyét vagy gombócokat forró vízbe dobták, majd azt, amelyik elsőnek „felugrott”, gyorsan kikapták. Az abban elrejtett fiúnév jelentette a jövendőbeli keresztnevét. Vagy ólmot öntöttek, hogy megtudhassák leendő férjük foglalkozását. Egy másik jóslás szerint a papírszeleteket a lányok egyesével a tűzbe dobták. Csak az utolsó cédulát hagyták meg, mert a ráírt név mutatta a vőlegény nevét.

Luca-zöldághajtogatás: A lányok somgallyat tettek a vízbe, hogy karácsonyra kizöldüljön. Ezt magukkal vitték az éjféli misére, utána titokban megérintették azt a legényt, akit ily módon is igyekeztek magukhoz kötni. Ha az ágak Karácsonyra kizöldültek, a lány hamarosan férjhez ment.

Kotyolás: A halloweeni szokáshoz hasonló Luca nap környéki népi játék a lucázás, vagy kotyolás, palázolás. Ilyenkor a gyerekek 13-án hajnalban kísértetnek öltözve járták végig a házakat, és ha ajándékot kaptak, akkor jó termést és bőséges állatszaporulatot ígértek, míg ha az ajándék elmaradt, akkor átkot szórtak a házra. Luca-nap hajnalán a fiúk útra keltek, kezükben némi szalmával vagy kis fadarabokkal. Ismerősük házához érve vagy ráültek, vagy rátérdeltek a szalmára, és egy „kotyolós” mondókát adtak elő. A kotyolásért – amelynek célja az volt, hogy a tyúkok a következő évben jól tojjanak –, a háziasszonytól egy kis ajándékot kaptak (pl. gyümölcsöt, kalácsot).

Lucabúza: a Luca-napkor csíráztatni kezdett búzaszemek karácsonyi kizöldülése jó termést jósolt a következő évre. Tányérban, meleg helyen búzát csíráztatott e naptól kezdve a gazdaasszony, azt naponként harmatszerűen locsolgatta. Volt, ahol gyertyát vagy pohárban égő mécsest is tettek a búza közepébe. Jó jelnek számított, ha a búza Karácsonyra szárba szökkent (30-40 cm): jó jelnek veszik a jövő évi búzatermést illetően. A karácsonyi ünnepek elmúltával a kicsírázott búzát a baromfival, szarvasmarhával szokták megetetni, hogy az állatok jövő évi gyarapodását, egészségét biztosítsák vagy a rontástól megóvják. A lucabúza mind városon, mind falun máig dísze a karácsonyi asztalnak. Karácsonyi búzának is nevezik.

Varázsmondóka a Luca-búza ültetéshez:

Mag, mag, búzamag, benne aluszik a nap.

Mag, mag, búzamag, nőjél, nőjél hamarabb!

Esőt, felhőt hoz a szél, szomjas soha ne legyél!

Lucahagyma: Hagymakalendárium: Luca-napján hat vöröshagymát félbevágtak, kiszedték a közepét, sót szórtak a belsejébe. Attól függően, mennyire eresztett levet egy-egy fél hagyma, következtettek a jövő év hónapjainak csapadékosságára. Tehát tizenkét hagymalevélbe egy kis sót tettek, majd megfigyelték, hogy melyekben nedvesedett át a só, és melyekben maradt száraz. A 12 hagymalevél a következő év 12 hónapjának felelt meg, tehát ha az első-, második- és harmadikban átnedvesedett a só, akkor azt jósolták, hogy január, február és március nedves hónapok lesznek.

Lucakalendárium: Lucától Karácsonyig minden nap megfigyelték az időjárást, abból következtettek a következő év hónapjainak időjárására.

Lucapogácsa: Luca napon, a baromfi szaporodása érdekében sütött pogácsa, amelybe gyakran fémpénzt is rejtenek. Tollat tettek a pogácsákra, és akié megperzselődött, az közeli halálra számíthatott. A jövendőbeli neve is kiderült a pogácsákba belesütött nevekből.

Hajtogatott, pénzes tepertős pogácsa (Luca pogácsa)

Ezt a pogácsát én Luca pogácsának szoktam elkészíteni, Luca napján. A gyerekek még mindig izgatottan várják, hogy vajon olyan pogácsát sikerül-e kivenniük a tálból, ami pénzt rejt, így szerencsét hozva nekik a következő évre.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
15 dkg darált tepertő
10 dkg tiszta disznózsír
2 tojás sárgája
2 dl tejföl
2,5 dkg élesztő
1 evőkanál só
pici tej, cukor

A cukros tejben felfuttatom az élesztőt. A liszthez hozzáadom a tojássárgáját, a felmelegített zsírt a sót és a felfutott élesztőt. A tejfölt lassan adagolom hozzá, mindaddig, míg lágy tésztát nem kapok. Jól megdagasztom, majd kinyújtom és megkenem a darált tepertő 1/3 részével. Összehajtogatom és fél óráig pihentetem, meleg helyen. Ezt a műveletet még kétszer ismétlem meg. Mikor harmadszorra is kinyújtottam, kb. egy centi vastag tésztát kell, hogy kapjak. Ekkor pogácsa szaggatóval kiszaggatom. Tepsibe téve még fél óráig pihentetem, tojás sárgájával megkenem a pogácsa tetejét, majd kisütöm. (Ha valaki ezt a pogácsát Luca pogácsának készíti, akkor szaggatás után bele lehet nyomkodni a lemosott pénzérméket a még sütés előtt álló pogácsába.)

(Recept forrása: https://www.torzsasztal.com/)

Pörcös pogácsa, füstölt szalonna,

Itt van rakásra, díszlik halomba.

Minden kopasznak jut hajnövesztő,

Minden ravasznak egy nyírfa vessző!

Lucalepény: szokás a kenyérsütés tiltása bizonyos napokon, és ezzel egyidejűleg a lepénykenyér-sütés előtérbe helyezése, gyakran bizonyos »áldozati« jelleggel. Sok helyen Luca-napon az országszerte általános kenyérsütési tilalom kiegészül azzal a hittel, hogy e napon Luca asszony tiszteletére lepénykenyeret kell sütni /lucalepény/, és az asztalra helyezni; ezt Luca éjjel elviszi, illetve megbünteti az előírás és tilalom ellen vétőket. Búza-, rozs-, árpa-, kukorica-, olykor alakor- és hajdinalisztből gyúrják, ínségmegoldásként régebben gyékény gyökértörzsének vagy makknak az őrletét használták. A XIX-XX. század fordulóján még minden magyar vidéken készült lisztből, víz és só hozzáadásával készült erjesztetlen sült tészta »pogácsa, sótalan, keletlen, laska, sovány, bodag, vakarcs, vakaró, lepény« néven, amihez gyakran hammas /hamvas, hamuban sült/, »sós, borsos, molnár, cigány, paraszt« jelző járul.

Lucaszéke: „Lassan készül, mint a Luca széke…” – a mondás onnan ered, hogy a családok férfitagjai tizenkét napon keresztül mindig dolgoztak rajta egy keveset, hogy karácsonykor az éjféli misén a templomban ráállva megláthassák, ki a boszorkány, akik ezen az éjszakán szarvat viseltek. A legismertebb Luca napi népszokás a Luca székének elkészítése. Kilencféle fából készült a szék, melyhez nem használhattak fel szegeket, csak fából készült ékeket. Mivel mindennap csak egy-egy műveletet lehetett elvégezni, így készült el a szék karácsonyig. Otthon a széket aztán elégették, és ezzel megszabadulhattak a boszorkányoktól is. A rontástól azonban csak akkor lehetett teljesen védve a család, ha a szék elégetését követően fokhagymát dugtak a kulcslyukba, egy kést a bal ajtófélfába vágtak, és a seprűt keresztbe állították. Gyorsan el kellett égetni a székeket, nehogy elverjék a gazdáját a rajtakapott boszorkányok. Az is védett ellenük, ha a hazavezető úton mákot szórt el a szék gazdája – a boszorkányok ugyanis kénytelenek voltak összeszedni, és addig meg lehetett menekülni tőlük.

Bocz János dombóvári fafaragó tanító, népi iparművész kutatásai és az ő elődeinek elbeszélése nyomán a Luca szék elkészítéséhez a következő anyagokat kell felhasználni. 13 darabból kellett állnia és 13 napig készítették. Az ülőlaphoz tölgyet használnak, mely 31 cm átmérőjű és 8 cm vastagságú. A lábak többféle fából készülnek, csertölgy, akác és kőris. A lábak összekötő rudai bükk, fekete dió és szelíd dióból vannak. A csapok: 2 db fenyő, vörös- és lucfenyő, 2 db hárs, aprólevelű, nagylevelű, 1 db cseresznye, 1 db gyertyán. A Luca széke készítését december 13-án kezdik el mindenütt, de van ahol kilencféle fát használnak: kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát.

Tóthárpád Ferenc: Szórom a mákot

Luca, Luca széke elkészül-e végre?

Édesapám faragja, kész már minden darabja.

Össze kéne rakni! Minek még faragni?

Türelmetlen gyermekek várják már az ünnepet.

Karácsonykor éjjel félve nézek széjjel.

Szórom, szórom a mákot, nagyon-nagyon vigyázok.

Éjfélkor felcsendül, hálaének zendül.

Minden hívő énekel, szentmisével ünnepel.

Lucaostor: Luca ostora – lucasugara: Luca napján kezdték fonni az ún. lucasugarat, ostort karácsony estéjéig. A lucaszékhez hasonló készítmény, amelyet szintén tizenhárom nap készítenek, és karácsonyra fejeznek be. Aki elviszi a templomba, az ott megismeri a boszorkányokat, sőt a Luca-ostorral megverheti őket. Akkor ezzel pattogtattak. Azt tartották, ezzel könnyen lehet kezelni az igavonó állatokat. A Luca ostorát úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen kellett minden nap egyet csavarni, majd karácsony éjjelén pattogtatni vele. Az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok. A Luca-ostor nyele fonott vessző volt. Ehhez kapcsolódott a szintén három ágból egybefonva a kenderből készült ostor. Az ostor kenderből font részére a befejezés előtt kilenc hurkot /bogot, csomót, bibircsókát/ kötöttek.

Szalmahordás: Egyes helyeken Luca nap este, a fiatal férfiak egy szekér szalmával járták a falut. Lányos házaknál köszöntő verset mondtak, hogy, a tyúkok jó tojók legyenek. A konyhát meg teleszórták szalmával. A kocsma ivójában derékig ért a szalma. A köszöntésért szalonnát, kolbászt, pénzt kaptak. A kocsmában meg megették, megitták. A szemetelésért senki nem haragudott, mert a szalma érték volt.

A Luca-boszorkány elleni védekezés: A Szent Luca-alak a sötétség miatt átalakult Luca-boszorkánnyá. A bűbájosok, boszorkányok, rontások ellen úgy védekeztek, hogy Luca előestéjén minden ajtót, ablakot zárva tartottak a gonosz ellen. A kulcslyukba dugott fokhagyma, a bal ajtófélfába vágott kés és a keresztbe állított söprű is elriasztotta őket. Egyes vidékeken fokhagymával rajzoltak keresztet az ólak ajtajára, s közben mondogatták: „Luca, Luca, távol légy!” A seprűket is eldugták a boszorkányok elől. E napon sem kölcsönadni, sem kölcsönkérni nem volt szabad, nehogy a kölcsön a boszorkányok kezére kerüljön.

Akárcsak a téli ünnepkör más napjain, ilyenkor is jósoltak az első látogatóból a várható állatszaporulatra. Ha Luca reggelén férfi lép először a házba, akkor a szaporodás bika lesz, s ha nő, akkor a szaporodás ünő lesz. Luca napkor, ha megverjük a diófát, következő évben jó termés lesz. Sok helyütt Luca estéjén – Luca segítségével készítik el a gyógyfüvekből az orvosságokat az állatoknak. A néphagyományban igen jelentős nap, Luca méhében hordozza az újesztendő reménységeit, igaz gondjait és próbatételeit is.

A tyúkok szaporaságát, tojáshozamának növekedését segítő hiedelmek: (A naphoz fűződő hiedelmek főleg naptári jellegűek, és főleg a tyúkok termékenység-varázslatához kötődnek. A praktikák, mágikus eljárások és szövegek a tyúkok s egyéb baromfiak szaporaságát, tojáshozamának növekedését igyekeztek elősegíteni.

– Tilos varrni, mert „bevarrják” a tyúk fenekét.

– Éjjel 12 órakor megbökdösik a tyúkokat piszkafával, hogy jól tojjanak. Ha nem volt tojás, azt mondták: Nem jól piszkafáztunk!

– A gazdasszony minél többet üljön, vagy feküdjön napközben, hogy a kotlók is jó ülősek legyenek. „Ülni kell a kuckóban, hogy sok kotlóstyúk legyen!”

– Az ősszel eltett ágas-bogas, újas tingirit tengeri, kukorica) Luca napján reggel és karácsony másnapján etették meg a tyúkokkal, hogy sok legyen belőlük, jól szaporodjanak.

– Darált napraforgóval apró pogácsákat sütöttek, hogy a tyúkok sokat tojjanak. Legalább hét féle magot szórtak nekik Lucakor.

– Országszerte ismert hiedelem volt, hogy ilyenkor a gazdasszony, aki soha életében nem lopott, Luca napján lopott a szomszédtól egy marék szalmát s egy tojást, betette a tojófészekbe s azt mondta: „A mi tyúkunk tojjogájjon, a szomszidé kotkodájjon!”

(Forrás: http://www.aldasegyuttes.hu/)

• Luca napi játékok

Ott a boszorkány!

Amire szükséged lesz: egy szék, egy nagykendő, egy kosárban dió, mogyoró
A játék menete: A gyerekeket nagyobb félkörbe ültetjük. Kiszámolunk egy fiút, akinek a kezébe adjuk a terményes kosarat (pl., 4-5 dió és ugyanennyi mogyoró legyen benne) és ő háttal feláll a félkörrel szembe állított székre. Valamelyik lányra rákötjük a nagykendőt. (Ő lesz a boszorkány.) Megkérdezzük a széken állótól: „Ignác, mit látsz?” Ő megfordul, és rámutat a kendős lányra: „Ott van a boszorkány.” Ezután leugrik a székről és szalad a boszorkány elől, de a földre – menekülés közben – diót, mogyorót szór, amit a boszorkánynak össze kell szedni. A boszorkány célja, hogy elkapja a menekülőt, aki akkor kerül biztonságba, ha sikerül beülnie a körbe.

Vigyázz, jön a boszorka!
Játék menete: kiválasztjuk a boszorkányt, aki háttal áll a gyerekeknek. Ezután a gyerekek kiválasztják azt a számot, aminek kimondásánál megindul a boszorka.
A gyerekek mondják:
• Egyet üt az óra, nem jön a boszorka
• Kettőt üt az óra, nem jön a boszorka
• Hármat üt az óra, nem jön a boszorka
• x (megbeszélt szám) üt az óra, eljött a boszorka – a gyerekek futnak a boszorkány elől, akit elkap a boszi szintén boszorkány lesz.

Hangerdő
Az erdőben a fákat gyerekek testesítik meg. Egy kiválasztott gyerek lesz a boszorkány, aki a sötét erdőben járkál becsukott szemmel. A fákon madarak jeleznek neki, hogy a sötétben nehogy nekiütközzön a fáknak.

(Forrás: Szabó Éva) 

• Mese: Fecske László: A boszorkány karácsonya

Boróka, a boszorkány nagy, kopott üstjében kavargatott éppen, amikor hirtelen rátört valami furcsa érzés. Tudta, hogy ünnepnap van, de ő még soha sem ünnepelte a karácsonyt. Minden karácsonyt egyedül szokott tölteni. El is gondolkodott ezen.

− Ezegyszer másként lesz – mondta határozottan. – Elég volt az egyedüllétből! Társaságra vágyom.

Borókán egyre jobban eluralkodott a karácsonyi láz. Nem igazán volt még neki igazi karácsonya, ezért elhatározta, hogy az idén vendégek körében fogja tölteni az ünnepet. Igen ám, de nem tudta, hogyan fogjon hozzá terve megvalósításához. Hogyan is verbuváljon össze egy nagyobb társaságot?

− Az emberek nem fognak önszántukból idejönni – gondolta. – Még akkor sem, ha meghívót küldenék nekik, hiszen félnek a boszorkányoktól.

Nagy fakanalát rátette az üstre, leült nyikorgó hintaszékére és elgondolkodott. A százéves csilláron gubbasztó bagoly és a gerendákon lógó denevérek figyelték, amint Boróka gondolkodik.

− Megvan! – kiáltotta hangosan. – Mi vagyok én? – kérdezte saját magától. – Hát, boszorkány! És mit tud egy boszorkány? Varázsolni! – mondta diadalmasan.

A konyhájában − ami egyben az egész lakását képezte − könyvek után kezdett kutatni.

− Azt hiszem ebben lesz, ami nekem kell − mondta boldogan, miközben egy vaskos lexikont húzott elő egy régi ládából. – Hozzávalók: csapzott macska szőre, varjúnyelv, tavalyi tehén poshadt teje, erősre szőtt pókháló és átszűrt békanyál. Ez mind van itthon – jelentette ki nagy örömmel és azonnal összeöntötte a „kellékeket” egy tiszta üstbe.

A nagy fakanállal belekavart, és előkészített egy tál lekváros fánkot is, amelyet még a délelőtt sütött unalmában. Erre ráöntötte a kotyvasztott szert, és elmondott egy varázsigét:

− Perdülj táncra hosszú fánk, társaságot hozz reánk!

Abban a pillanatban a fánk, mint egy megbűvölt kígyó, kiugrott a tálból, kiszambázott az ajtón és a falut bejárva összeszedett annyi embert, amennyit csak tudott. Utcáról-utcára, házról-házra járt, s minden emberhez eljutván rájuk tekeredett, egy csokorba fonta őket és repítette a meglepődött társaságot a magányos boszorkány házába.

Az emberek először nagyon megijedtek, hogy valami rossz vár majd rájuk, de a kedves banya elmagyarázta, hogyan és miért kerültek mindnyájan az ő kunyhójába.

− Hát, ha már így alakult, ne mondjunk ellent! Mégiscsak egy boszorkány a vendéglátónk – súgta oda a többieknek egy férfi. – Érezzük jól magunkat!

− Egyetértek! – szólalt meg egy asszony. – Én lepókhálózok. Sok itt a pók.

− Én felseprek! – hangoztatta egy kislány. – Nagy itt a kosz.

− Én hordok be egy kis tűzifát! – ajánlotta egy fiatalember. – Kissé hideg van itt.

− Én kerítek egy karácsonyfát! – mondta egy idős úr, és kisietett a közeli erdőbe egy baltával.

Volt aki süteménysütésbe kezdett, volt aki a fenyőfa díszítésébe, volt aki megvarrta a szakadt függönyöket, s olyan is akadt, aki kifésülte Boróka kócos haját.

Estére a ház, Borókával együtt ünnepi díszben pompázott. Boszorkány háza még nem ragyogott így a tisztaságtól. Az emberek az asztal köré ültek, elmondtak egy áldást, majd szépen megvacsoráztak. Vacsora után a társaság táncra perdült a csillogó karácsonyfa körül. Mindenki megtáncoltatta Borókát.

Már éjfél felé járhatott az idő, amikor a vendégek elbúcsúztak. Boróka, aki nagyszerűen érezte magát ezen az estén, köszönetet mondott a vendégeknek, akik feledhetetlen pillanatokat szereztek neki élete első igazi karácsonyán.

(Forrás: https://meseles.hu)

Mentovics Éva: A boszorkány

Varjú tolla, béka lába, gyere el a boszi bálba!
Seprűnyélre felpattanva
vágtass velem el a vadonba!

Ropjunk táncot száz banyával,
mosakodjunk békanyállal.
Felfrissülünk nyomban tőle, szépek leszünk egy-kettőre.

• Ének:

Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!
Kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a falu hossza,
Szalonnájuk olyan széles legyen, mint a mestergerenda,
Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz!
Annyi pénzük legyen, mint a pelyva,
Annyi csirkéjük legyen, mint a fűszál,
Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!
Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!”

Bárdosi Németh János: Lucázás

Luca, luca, kitykoty, sok csibe, lúd keljen,
aludttejes köcsög száradjon a kerten,
vetés, virág megeredjen, Luca, luca, kitykoty.

Luca, luca, kitykoty, vizük borrá váljon,
hosszú kolbász, hurka lógjon a padláson,
házuk népe bajt ne lásson, Luca, luca, kitykoty.