A gyermeki fejlődés egy csodálatos út, tele izgalmakkal, újdonságokkal és felfedezni valóval, ahol mi, pedagógusok és szülők vagyunk az útitársak és segítők; a gyermek választja az irányt, mi kísérjük és támogatjuk ezen az úton. Természetes mozgásigényük kielégítése a legfontosabb, és a sport ehhez kiváló lehetőségnek bizonyul.

  A sport egy életre szóló társ tud lenni számunkra, így teljességgel érthető, hogy sokan szeretnék, hogy gyermekük már egészen kicsiként vagy a későbbiekben kipróbáljon, űzzön valamilyen típusú sportágat, sportágakat. A családi minta, a közvetlen és közvetett szociális közeg mind erős befolyással lehet a gyermek sportolással kapcsolatos attitűdjére. A család életrendjének része az egészséges táplálkozás, az aktív és passzív pihenés, a munka, tanulás, társas kapcsolatok ápolása. A rekreáció az egészséges életrend és életmód kialakításának összetett eszköze, és szerencsére a családok életének fontos részét képezheti a fizikai aktivitás. Kiemelném a magatartásra, szociális kapcsolatokra és az erkölcs formálására irányuló pozitív vonatkozásait. Az egyik leghatásosabb színtér, ahol a gyerekek egészségfejlesztése megtörténhet; az óvoda, iskola mellett a családi életminta az, ami megtartó erő lehet a sporthoz való hozzáállás kapcsán; itt is érezhetjük, mekkora erővel és hatással bír az a minta és nevelés, amellyel a gyerekekhez viszonyulunk. (Csákány, 2020)

Ez a korszak már alkalmas lehet a sportolás „elkezdésére”; az számít igazán, hogy a gyermek szeresse és élvezze az adott mozgástípust.

A játék és a természetes mozgásigény szolgál a sport alapjául. Egy olyan szükséglet, amely hosszú évezredek óta képezi az emberi kultúra alapját. Érdekesség, hogy egészen születésünk pillanatától kísér minket az a tanulási folyamat, amely során megismerjük a saját testünket. A testséma a mozgás általi tapasztalásokkal alakul ki, formálódik, érik. Már az óvodában, 3 éves kortól megismerkedhetnek a gyermekek testnevelési foglalkozások keretében különböző, változatos testgyakorlatokkal. Ezeknek a testgyakorlatoknak megvan a maga módszertana, felépítettsége, amely 3-6 éves korosztály készségeire, képességeire van szabva. Vannak szabadidős, már sportspecifikusnak mondható foglalkozások, mint például a tánc, különböző labdajátékok (Csákány, 2020).

Iskolás kortól még inkább „kitárulnak a lehetőségek”; a készségek, képességek folyamatosan formálódnak, fokozatosan nő a kortársakkal való kapcsolódási igény. A testnevelés órák szocializációs értékteremtése együttműködésre, versenyszellemre, a saját képességek kibontakoztatására sarkallhatja a gyerekeket. Sajnos infrastrukturális vagy pedagógus hiány hatására ezen alkalmak száma kérdőjeles és egyre kevesebb; abban egyetérthetünk, hogy a gyerekeknek minden nap szüksége lenne testnevelés órára, hogy a számukra szükséges és hozzájuk „igazított” módon tudjanak mozogni. Fontos lenne, hogy állami szinten legyen biztosítva minden gyermek számára, anyagi helyzettől függetlenül, a változatos sportolási lehetőség, hiszen ebben a korszakban lehetne megalapozni a test kultúráját. Ha még csak kis mértékben is, hosszú távon a társadalmi életszínvonal javulását idézhetné elő, a gyermekkorban elkezdett sport jelentős szociális terhek prevenciójául szolgálhatna.

  A szimpatikus sportág kiválasztásánál segíthetünk, ha látjuk, milyen jellegű mozgástípus terén érzik igazán otthon magukat a gyerekek. Befelé figyelő, szeret egyedül lenni, vagy épp nagy csapatjátékos? A gyermek személyiségtípusa iránymutató lehet megtalálni a számára legideálisabb sportot. A sportot a továbbiakban két felé oszthatjuk: szabadidős, rekreációs célú sportolásra, ahol az egészségmegőrzés a fő cél vagy az élsport, versenysport világa vonzóbb számunkra. Ha a gyermek szeret versengeni, szereti magát megmérettetni különböző helyzetekben, számára lehet vonzó a versenyek világa, viszont itt sem tartom mindegynek, milyen szinten, mennyiségben és minőségben sportol, versenyez. Nehéz megtalálni azt a középutat, ahol a fejlesztés és a már választott sportágban specifikus edzések balanszban vannak a gyermek lelki és fizikai és mentális egészségmegőrzésével, viszont ez a fajta türelem és figyelem részünkről hosszú távon úgy vélem, kifizetődőbb. Már hobbisportolói szinten is elérhetők versenyek csapatok, egyéni versenyzők számára.

  A sport egyéni és társas értékteremtő erővel bír, kiváló pedagógiai eszköznek bizonyul. Akár mozgásos, egyéni vagy csoportos foglalkozásokról van szó, nem mindegy, hogy a gyermek milyen élményeket társít a sporthoz, sportokhoz: lesz, amiben sikerélményeket szerez, mert az adott sportág illik a személyiségéhez, megfelelőek hozzá az anatómiai adottságai, készségei, képességei, ezért lehet, hogy több dicséretet is kap, tehát a környezete jobban megerősítheti abban, hogy ő jó. Mi a helyzet viszont akkor, ha érzi, hogy ő nem annyira „jó” valamiben, viszont (akár egy érdemjegyhez) teljesítenie kell? Lehet, hogy kompenzálni kezdi azokat a képességeket, amiket valamilyen oknál fogva (domináns reflexmaradványok, nem megfelelően rögzült mozgásminták, lelki traumák, rossz tapasztalatok stb.) nem tud az adott sportághoz „csiszolódni”, próbálja elkerülni az adott helyzetet a kudarcélmény elkerülése végett. Ilyenkor is nagyon fontos a mi szerepünk: pozitív megerősítést nem csak dicsérettel adhatunk, hanem támogathatjuk a gyerekeket abban, hogy megtalálják azt a mozgásformát, amiben igazán jól érzik magukat; hiszen ez a legfontosabb. Ilyenkor újra megélhetik azt a funkcióörömöt, ami a cselekvés végzése okozta őszinte boldogság. Próbálkozni, tanulni jó, hasznos, hiszen így alakulhatnak ki olyan új idegkapcsolatok, amelyek több mozgásminta elsajátítását teszik lehetővé. Vágyjon rá, hogy ki akarja hozni magából és a teljesítményéből a legtöbbet, és ebben tudunk mi is segítő kezet nyújtani.

  Ha szerencsénk van, és egészen koragyermekkortól kísérhetjük a gyermekeket fejlődésük útján, jobban ráláthatunk arra, hogy alakul az érdeklődési köre, fizikai adottságainak repertoárja. Nevelésük szemszögéből elsődleges, hogy tudjunk együttműködni a szülőkkel, és az észrevételek alapján tudjunk segíteni kiválasztani azt a sportágat, ahol a gyerekek ki tudnak teljesedni. A sport nagy tanító, az élet egyik legjobb tanára, hogy megismerjük önmagukat.

Írta: Balla-Finta Kitti