Segesdi Cintia írása

Azt hiszem, hogy abban mindannyian egyetérthetünk, hogy számunkra a kisgyermeknevelés nem munka, hanem hivatás. Méghozzá egy segítő hivatás, hiszen nap, mint nap gyerekekkel és szülőkkel kell együttműködnünk ahhoz, hogy zökkenőmentesen teljenek a napjaink. Mégis sokszor úgy tapasztalhatjuk, hogy még ez sem elegendő!

Legfontosabb munkaeszközünk a személyiségünk. Sok otthonról hozott minta, működés befolyásolja, hogy miként is tudunk jelen lenni bizonyos helyezetekben, de azt is, hogy hogyan kezelünk egy-egy konfliktust vagy problémás helyzetet. Így, ahogyan egy munkagép
karbantartása is elengedhetetlen, ugyanígy van ez saját magunkkal és a lelkünkkel is!

A kiégés veszélyei, korai jelei a segítő hivatásban

A segítők körében a kiégés sokkal nagyobb számban fordul elő, mint más munkakörök
esetében (Tomcsányi & Fodor, 1995), így mi is jóval veszélyeztetettebbek vagyunk. Szerencsés esetben a munkáltatók igyekeznek támogatni minket, preventív funkciókkal élni,mint az ezzel kapcsolatos továbbképzések szervezése, szupervízió biztosítása, de mégis úgy
érezhetjük, hogy valami hiányzik! Sok támogatásra és visszajelzésre van szükségünk, amiből táplálkozhatunk. Ugyanakkor a kiégés megelőzése vagy tettenérése a mi felelősségünk is.

Amikor a kiégés folyamata elindul bennünk, akkor azt érezhetjük, hogy a motivációnk és az
érdeklődésünk csökken, a gondolkodásunk pedig fekete-fehérré válhat. Ilyenkor a munkánkra
csalódásként tekinthetünk, a munkahelyünkkel kapcsolatban negatív érzéseink lehetnek, a kollégákkal pedig már csak a minimumokra törekedhetünk. Ezekben az esetekben nincs választásunk, el kell kezdenünk odafigyelni magunkra!

Kudarcélmények, belső párbeszédek
Sokan vagyunk nagyok sok félék, de azt gondolom, hogy legalább két közös dolog ott rejtőzik mindannyiunkban. Az egyik, hogy szeretjük a munkánkat és mindent megteszünk, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból, hiszen ott motoszkál bennünk a vágy, hogy
segíteni tudjunk a környezetünkben lévőkön. Akár egy jó szóval, kis támogatással, vagy egy remek beszélgetéssel. A másik pedig, hogy valamennyien megtapasztalhattuk már, milyen érzés, amikor kudarcként élünk meg helyzeteket, eseményeket, napokat. „Türelmetlen
voltam, nem úgy sikerült a beszoktatás, kézműveskedés, éneklés ahogy azt elterveztem…” Ilyenkor tanácstalannak, tehetetlennek vagy éppen bizonytalannak érezhetjük magunkat, és bennem a harag is sűrűn megjelenik magammal szemben. Majd jön az a bizonyos
gondolatspirál, hogy mit csinálhattam volna jobban vagy másként? Mindez igazán fárasztó tud lenni és kevéssé segíti a megoldást, inkább a beleragadást idézi elő.

A segítő önmaga legszakavatottabb segítője is
Segítőként nem csak az a feladatunk, hogy másokat támogassuk, hanem az is, hogy magunkra oda tudjunk figyelni. Számunkra ugyanolyan fontos a feltöltődés, hiszen, ha nincs energiánk, akkor nem tudunk miből adni másoknak sem!

Kimosakodás, bemosakodás

Ezeket a fogalmakat Gyökössy Endre alkotta meg 1981-ben. Kimosakodás és bemosakodás alatt olyan eszközöket és tevékenységeket értünk, melyek elősegítik, hogy a klienseinket ne terheljük saját nehézségeinkkel, a kimosakodás pedig abban segédkezik, hogy a kliensek
nehézségeit a megfelelően tudjuk kezelni. Azt gondolom, hogy ezek a fogalmak ugyanolyan fontosak minden segítő hivatás tekintetében, így a mi esetünkben is. Sokszor nagyon nehéz letenni az ajtóban azt, ami otthon történt és ott hagyni azt, ami a bölcsődében.

Az önismeret, mint erőforrás
Mint korábban említettem, a személyiségünk fontos szerepet játszik abban, hogy milyen elvek, nézetek mentén gondoskodunk a gyerekekről.  Ahhoz, hogy tudjuk milyen helyzetek viselnek meg jobban minket vagy mi az, ami distresszt (negatív stresszt), okoz számunkra,
ismernünk kell magunkat. Egy-egy ilyen helyzetben érdemes elgondolkozni rajta, hogy mi a probléma konkrét forrása, és mi a valódi kiváltó ok, mert azzal lehet és érdemes igazán foglalkozni. Mondok egy konkrét példát. Mindenkinek volt már olyan felnőtt a
környezetében, akit nem kedvelt, ellenszenves volt és nehéz volt vele együttműködni. Ilyen esetekben azonban érdemes pár kérdést maguknak is feltenni:

 Ez a dolog valóban róla szól vagy inkább rólad?
 Milyen tulajdonságok zavarnak benne? Olyanok, amikkel ő rendelkezik, de te nem?
 Esetleg tükröt tart neked és látod benne a saját fejlesztendő területeidet vagy
emlékeztet valakire a saját életedből?

Ne értsetek félre, nem kell mindenkinek szimpatikusnak lennie, sőt! Ugyanakkor az antipátia igencsak hasznos dolog tud lenni ahhoz, hogy fel tudjuk térképezni saját érzéseinket, a mélyben megbújó mintákat és működéseket. Amennyiben ezeket be tudjuk azonosítani, máris
könnyebb helyzetben vagyunk. Egyrészről, a problémát nem eltemettük magunkban, hanem foglalkoztunk vele és hagytuk, hogy a felszínen maradva feldolgozásra kerüljön. Másrészről pedig, meg tudjuk fogalmazni a problémát, amellyel aztán könnyebben tudunk dolgozni. Így
már “csak” azzal, hogy a negatív érzések eredetéről gondolkozunk, rengeteget tehetünk a
mentális egészségünk megőrzéséért.

Erőforrások (coping technikák) a mindennapokban
Amennyiben a kezdő lépéseken túl vagyunk, meg kell találnunk, hogy mi az, ami a legjobban tud támogatni minket a feltöltődésben és a megküzdésben. A teljesség igénye nélkül szeretnék párat felsorolni:

 Művészeti tevékenységek: tánc, zene, festés, rajzolás
 Relaxációs, spirituális tevékenységek: meditáció, ima
Fizikai aktivitás: különböző sportok, séta
Hétköznapi tevékenységek: természeten tartózkodni, sírás, nevetés, meleg fürdő
Állattartás

A különböző művészeti és kreatív tevékenységek segítenek, hogy a bennünk megjelenő
érzéseket ki tudjuk csatornázni. A fizikai aktivitás az egyik legkedveltebb és leghasznosabb
formája a stressz kezelésnek. Az állattartásban átélhetjük, hogy milyen, amikor feltétel nélkül
szeretnek és elfogadnak minket. Ahogy ti is láthatjátok, számos erőforrás áll
rendelkezésünkre, a mi dolgunk csak az, hogy kiválasszuk a számunkra legmegfelelőbbet, és
igyekezzünk beintegrálni a mindennapi rutin közé. Így idővel megszokássá válhat, amelyhez
bármikor fordulhatunk, ha szükségét érezzük.

Kisgyermeknevelőként nap mint nap mások fejlődését, biztonságát és jóllétét támogatjuk.Ahhoz azonban, hogy hosszú távon is hitelesen, szeretettel és szakmai elköteleződéssel tudjunk jelen lenni a gyermekek és családjaik életében, a saját lelki egészségünkre isfigyelnünk kell.

Erőforrásaink ott vannak bennünk és körülöttünk. Az önismeret, a tudatos önreflexió, atámogató kapcsolatok és a feltöltődést segítő tevékenységek mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megőrizzük szakmai lelkesedésünket és mentális egyensúlyunkat.