Ma már szerencsére nem jellemző a balkezesek hátrányos megkülönböztetése, mégis (sajnos) akadnak kirívó esetek, melyek megváltoztathatják a gyermek életét. A balkezesek világnapján a domináns kéz átszoktatás veszélyeire hívjuk fel a figyelmet.

Gondolta volna, hogy a balkezesekről szóló kutatások több száz évre visszanyúlnak? Kántor Judit és Kiss Erzsébet tanulmányában* izgalmas történelmi összefoglalót találunk. Érdekesség, hogy a kutatások szerint az ősembernél nem volt kialakult kézdominancia, ezt a mindkét kézbe illeszkedő, minden oldalon éles kőszerszámok bizonyítják. Mégis egy hajdani, emberek lakta barlang falán talált tenyérlenyomatok közül 23% volt bal kéz, ebből talán arra következtethetünk, hogy már ekkor, 10-30 ezer évvel ez előtt az emberek kisebb aránya balkezes volt. Később, a harcokban előny volt a jobbkezesség, hiszen a bal kezükben fogott pajzzsal a harcosok a szívüket védelmezhették.

A Bibliában inkább negatív társítások tartoznak a balkezesekhez, és az ősi babonák szerint is a bal oldal a ,,gonosz” oldala. A magyar nyelvben is sok utalás van a ,,bal” szó pesszimista értelmezésére, például balsors (gondoljunk csak Kölcsey Ferenc művére, a Himnuszra), balszerencse. Érdekesség, hogy több európai nyelvben is a ,,jobb”-hoz tartoznak a pozitív jelentések (pl. az angolban a ,,right” szót egyaránt használják a jobb oldal és a ,,rendben”/,,helyes” kifejezésére is), a balhoz a negatívak.

De hogyan alakul ki? Charles Darwin már 1877-ben lejegyezte, hogy örökletes dologról van szó, hiszen családjukban több balkezes is volt. De ezt inkább valamiféle kórnak tartották, így gondolta Lannelongue orvos professzor is a 20. század elején. Ebben az időben már általános trend volt a gyerekeket mindenféle drasztikus módszerrel átszoktatni a jobb kézre.

Természetesen voltak, akik másképpen vélekedtek: Rousseau már a maga korában kiállt amellett, hogy a nevelt maga dönthesse el, melyik kezét használja. A 20. században élen jártak azok az amerikai kutatók, akik 1914-ben kijelentették, hogy az átszoktatás ,,idegrendszeri zavarokhoz vezethet”. Ám Európa nem volt ilyen haladó szellemű, csak az 1960-as években kezdett teret nyerni az új nézet, és csak a nyugati országokban. Sokan Magyarországon is emlékezhetnek rá, hogy nem is olyan régen még ,,divat” volt az átszoktatás.

Az átszoktatás veszélyei (Barbara Sattler, 1994): „Mivel a veleszületett kezességről való leszoktatás az agyi dominanciát nem változtatja meg, ezért a kéz átszoktatása a nem domináns agyfélteke túlterheléséhez és a Corpus callosumban a két agyfél közötti „átjárás” nehézségeihez vezet.

Ennek elsődleges következményei lehetnek:

– emlékezetzavarok (különösen a tanulás tartalmának felidézésében)

– koncentrációzavarok (gyors fáradékonyság)

– legaszténiás (olvasás-helyesírási) nehézségek

– a térbeli helyzet felismerésének (jobb-bal) bizonytalansága

– beszédzavarok (pöszeség, dadogás, stb.)

– a finom mozgások zavarai (pl. az írás külalakjának romlására)

Az elsődleges következményekből másodlagosak származhatnak: kisebbrendűségi érzés, bizonytalanság, visszahúzódó magatartás, túlkompenzálás „mindenáron teljesítéssel”, dacos, szembeszegülő viselkedés (visszabeszél), mindenáron imponálni akaró és provokáló viselkedés (pl. az osztály bohóca lesz), magatartászavarok, ágybavizelés, körömrágás, emocionális problémák a felnőttkorig tartó neurotikus és/vagy pszichoszomatikus tünetekkel, személyiségzavarok. Ezek a primer és szekunder tünetek természetesen előfordulhatnak a kezesség átszoktatása nélkül is, mind jobb-, mind balkezeseknél. Ha azonban ilyen esetben még átszoktatás is történik, a tünetek aránytalanul felerősödnek – mint ezt a gyakorlat bizonyítja.”

A megfigyelések, kutatások azt támasztják alá, hogy körülbelül a 4. életévben már megfigyelhető, de biztosan a 8. évben alakul ki a kézdominancia, Magyarországon ez az iskolaérettség feltétele.

Amire azonban pedagógusként és szülőként is oda kell figyelni, az az, hogy a balkezes gyermek ne érezze magát ,,rosszabbnak”, mint a jobb kezesek. Legyen megfelelő eszköz és megfelelő hely minden gyereknek, így nem zavarják egymást, nem ütközik össze a könyökük és nem lesz negatív élményük a sikertelen, helytelenül használt eszközökkel. Az eszközök fogását (különösen a ceruzafogást), a cipőkötést a gyerekkel szemben állva mutassuk mindig, segítségül hívhatunk balkezes kollégát, vagy akár szülőt is! Ne féljünk segítséget kérni, nézzük mindig azt, ami a legjobb a gyereknek!

A balkezes gyerek sikerélménye a ceruzán is múlhat: kényelmesen tudja fogni, elmaszatolja-e, stb. Ügyeljünk az eszközök kiválasztására! Emlékezzünk Alfred Zuckrigl gondolatára: „A bal kézzel író gyermek, irányítás nélkül gyakran nem tudja kialakítani a helyes kéztartást írás közben. Valójában az akadályozza, hogy a jobb kézzel író társak kéztartását akarja tükörképszerűen másolni (…) Ajánlatos, hogy az írástanulás kezdetén azonnal tanítsuk meg a gyermeknek a helyes kéztartást, mert a rossz beidegződés miatt később már sikertelen lehet a korrekció!”  Illetve kialakulhat tükörírás is.

Ne felejtsük el, hogyha egy gyerek bal kezes, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy szeme, lába, füle is balos. A tesztek és felmérések segítségül szolgálhatnak a pedagógusnak, hogy melyik fél a domináns, van-e kevert dominancia, melyik oldalt kell erősíteni.

Részlet Alfred Zuckrigl: Balkezes gyermek című könyvéből (Budapest: Akkord Kiadó, 1998):

„Balkezes írás technikájánál a következőkre kell figyelni.

a.) pszichológiai előkészítés

b.) a testtartás: a tanuló egyenesen, kissé előrehajolva üljön a test középvonalától (orr, csigolyák) írás közben sem jobbra, sem balra nem kell hajlítani a testet és a fejet.

c.) A papír a test középvonalától balra feküdjön, a jobb oldali alsó lapszél legyen a legmélyebben.

d.) A füzet hajlatának úgy kell elhelyezkednie, hogy a vállból induló kar és kézmozgás párhuzamos legyen a füzet vonalával. Az írás folyamatát a bal váll irányítja.

e.) golyós- vagy filctoll alkalmazása az íráshoz.

f.) A kéz a kisujjon támaszkodik, mely könnyen csúsztatható írás közben

g.) Az ujjak mindig maradjanak az írás szintje alatt. Így nem maszatolódnak el a betűk, és

a balra lévő fényforrás jól megvilágítja az írást

h.) A testközépvonalat jobbra ne lépje át a tanuló. A füzetet nem szabad jobbra csúsztatni, el kell kerülni a természetellenes fej- és kézízületi mozgást. Bal felé, az óramutató irányába csúsztathatja a füzetet a gyermek.

i.) El kell kerülni a következőket:

– a bal váll emelése,

– a bal könyök előretolása (a csigolyák görbe tartása miatt!)

– „írás fentről lefelé” (a szöveg árnyékolt- ezért maszatos lesz, az írásmozgás lassú és fárasztó)”

Szerencsére a mai modern világban már nem kell tartanunk attól, hogy gyermekeink drasztikus átszoktatás áldozatai lesznek, de sajnos mindig vannak kivételek. Reméljük, hogy a kollégák felismerik ennek veszélyeit és segítik a bal kezes gyerekeket kibontakozni. Már szinte minden eszközből, ami korábban nehézséget okozott a bal kezeseknek, készítenek nekik valót. Ne sajnáljuk ezek felkutatására az időt, hiszen ezzel sokat segíthetünk a gyerekeknek!

 Deák Virág

Felhasznált irodalom:

*Kiss Erzsébet (konzulens tanár: Kántor Judit): A balkezes gyerekek problémái; Kecskeméti Főiskola, Tanítóképző Főiskolai Kar, 2006.

Rácz, K. (2012): A lateralitás alakulása óvodában. In: Darvay, S. (szerk.): Tanulmányok a gyermekkori egészségfejlesztés témaköréből. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest. 126-136.

Képek: pixabay.com