Ahol jó pedagógusnak lenni! 06-30/954-67-67 info@neteducatio.hu
cart

Kosár

L

Történetek „Életünk könyvéből” – 2022. október – Az aranyfonal

Írta: Neteducatio Dátum: 2022. október 27.
  1. Az első rögtönzés:

Óvodánkban átgondoltan és mindenre felkészülve (hittük mi) megszerveztük a meseösvényt 7 állomással, mely már évek óta hagyományunk, de persze, hogy „összetorlódtunk”. A csoportok sorban érkeztek, de a kialakított játéktérben még önfeledten játszottak a már bent lévők. Rögtönöznöm kellett, – mint a mesekapu őrzője – és a Levendula csoport érkezésekor honnan, honnan nem az jutott az eszembe, hogy megkérem őket, hogy keressék meg a pár száz méterrel arrébb álló házat, melyben élek és nézzék meg, hogy becsuktam-e magam után a kaput. Még azt is elárultam, hogy onnan ismerhetik fel a házat, hogy egy szépséges fűzfa áll előtte.

Írta: Karczewicz Ágnes

 

 A csoport vállalta a „megbízatást” és visszaérkezve örömmel „jelentették”, hogy a kapum zárva, de ez még csak a kezdet volt. Mindegyik érkező kezében egy-egy sárga, földről felvett fűzfalevél volt és ahogy beléptek a meseösvényre, mindegyikük elmesélte, hogy mit is susogott a fülébe a fűzfám. Hosszabb-rövidebb csodaszép történetet hallgathattam végig és én ismét rögtönöztem:

  • Nekem még soha nem mesélt a fűzfa, de ígérem nektek, hogy ha ma nekem is egy történetet, akkor leírom és elküldöm nektek.

Ebben maradtunk és, ha hiszitek, ha nem hazafelé nekem is mesélt a fűzfa, melyet el is küldtem a Levendula csoportba.

 

Kedves Levendulások!

A meseösvényen megígértem Nektek, hogy megírom, ha nekem is mesél a házunk előtt álló fűzfa. Képzeljétek! Nekem is susogott egy történetet, de kezdem az elején.

Amikor elbontottuk a játékokat a Faluházban, kiballagtam a közértbe és a kosaramat telis-tele raktam mindenfélével. Nagyon nehéz lett és alig bírtam felvinni az emelkedőn (emlékeztek, hogy milyen meredek a Szent Anna utca?)

A kapunktól pár lépéssel le is tettem, hogy pihenjek egyet, amikor is azt éreztem, hogy a kis fűzfa megsimogat az egyik ágával és mintha azt mondta volna:

  • Gyere és pihenj egyet a lombsátram alatt!

Megtettem, leültem, a hátam a törzsének vetettem és talán még pár percre el is szunyókáltam, merthogy a mai napig nem tudom, hogy álmodtam vagy valóban mesélt nekem a fűzfa.