Egy versemmel szeretném megmutatni, mit gondolok közel 31 év után a mi hivatásunkról.
Írta: Lajkó Gábor
Tanár vagyok…
Tanárként dolgozni
nem mindig áldás
enyém az öröm,
és enyém a bántás.
Nincsen sok vagyonom,
nem lettem gazdag.
Munkámért oly sokszor,
csak jó szót adnak.
Gyermekek garmadát,
oktatom jóra!
Hiszem, hogy vágynak az
őszinte szóra.
Én vagyok lámpásuk,
ragyog a fényem,
ha olykor hibáznak,
erényük nézem!
Iskolánk olyan, mint
egy madárfészek.
Benne a fiókák
zajosan élnek.
Szárnyaik kibontják,
az égre vágynak,
Napfényben repülnek,
majd visszaszállnak.
Repülj hát kismadár, ,
repülj a fényre!
Te vagy a szebb jövő
féltett reménye.
Nézek az ég felé,
boldog a lelkem,
büszke vagyok arra,
hogy tanár lettem!