Egy átlagos csütörtöki napom tanárként

Írta: Horváth Annamária

Hajnali 6 óra

Elindulok reggel a suliba. Ez egy szép nap lesz, pozitív gondolatok a negyvenöt perces buszúton… Ó, nem csomagoltam a lányomnak tízórait, gyorsan üzenek neki, ok, megoldja. Még mindig pozitív gondolatok… Jaj, a fiam testnevelés felszerelését nem készítettem össze! Üzenek apukának, megoldja, nyugalom. Jó, most már koncentrálhatok a munkára. Nem lesz baj, sima nap, hat óra egyhuzamban, de hát mindent gondosan előkészítettem, óravázlatok megírva, még a röpdolgozatot ki kell nyomtatnom óra előtt, és a kisgólyáink csőrét ki kell vágnom, de abban drága Tündi nénink, a pedagógiai asszisztens segít. Hála érte!

7 óra 10 perc

Elkezdődik a korrepetálás. Lilike, írd meg a javító dolgozatot nyelvtanból, segítünk, előtte átbeszéljük közösen még egyszer! Jól van, ügyes légy! Dóri, a prózamondó versenyre találtál szöveget? Hallgassuk meg! Luca, neked még nincs szöveged? Kutyásat szeretnél? Gyere, keressünk együtt! A többieknek mi a véleménye? Ok, még töröd a fejed, szuper. Beesik Juli, aki javítót írna, csak elaludt, gyorsan, essünk neki! Hoppá, repül az idő, mindjárt itt az első óra.

7 óra 50 perc

Gyorsan lerohanok nyomtatni. Ó, jaj, a nyomtató melletti faliújságon váratlan üzenet fogad: a mai naptól lehetőleg ne nyomtassatok és másoljatok, mert a megengedett keretet átléptük! L Jó, ez még talán belefér, csak 23 példány. Holnaptól majd átgondolom. Lediktálom a feladatokat. De úgy nem érti az, akinek beszédészlelési zavara van. Csak elméletet kérdezek, azt írják egy papírra. De mi lesz azokkal, akiknek pont nem az az erősségük? Azok majd nem tudnak semmit. Óh, nincs nyelvtanból munkafüzet, hogyan fogok fénymásolni feladatokat? Ha mindent leírunk, elmegy az idő. Az elsősöknek kevés a megfelelő olvasnivaló a tankönyvben, ami ismert betűket tartalmaz. A szövegértéssel mi lesz ötödikben? Azt csak fénymásolással tudom megoldani… Nyugalom, majd átgondolom később. Egyelőre kinyomtatom a dolikat.

8 óra

Nyelvtanóra. Dolgozatírás. 15 perc nyugalom. Elmondom a feladatokat, átbeszéljük. Elkezdik. 2 perc múlva: Marcsi néni, a kettes feladatban hármat kell írni? Igen, elmondtam, aláhúztam, vastaggal kiemeltem, pontosan hármat. Újabb két perc: Marcsi néni, most akkor mindegyikhez hármat kell írni, vagy csak mind a háromhoz egyet? Nem, mindháromhoz hármat. Kis matekozás: milyen művelettel számoljuk ki? Mi a művelet? Mennyi az eredmény? Összesen kilencet kell írni. Ok. Újabb két perc: Marcsi néni, én nem értem, hogy mi a feladat. Odamegyek, a fülébe súgom a magyarázatot. Jól van, mindenki beadta, csak hárman nem írtak rá nevet, kiderült kié, nem kell nyomoznom. Indulhat a tanulás! Jöjjön az interaktív játék motivációnak, amit tegnap két órán át keresgéltem a neten! Oppá, nincs wifi… miért nincs wifi? Jelszót kér, eddig nem kért jelszót… Hát, ezt nem hiszem el. Jól van, akkor ugorjunk neki a tananyagnak! Már vége is az első órának. A felsőből megyek az elsősökhöz, édes drágáimhoz, a nyugalom szigetére…. Még megmutatják a nagyok, mit olvasnak, a rajzukat, rászólok az éppen összeugrókra.  Jaj, otthagytam a gépemet! Marcsi néni, a táskája is itt van még! Ok, minden megvan. Most már mennem kell az elsősökhöz.

8 óra 55 perc

Szervusztok, drágáim! Röppenek felém a szokásos reggeli ölelésre, mindenki megmutatja a kihullott tejfoga helyét, mit hozott a fogtündér, a padtündér (Tündi néni, aki tényleg egy tündér!). Mindenki menjen a mosdóba, akinek szüksége van rá! Igyál vizet, készítsd elő a felszerelésedet! Kezdjük az olvasásórát! Sima ügy. Kezek a magasban: Marcsi néni, most milyen óra is van? Én nem találom az olvasókönyvemet! Én nem csináltam meg a házit! Nekem pisilnem kell! Ihatok vizet? Én délután kettőkor megyek haza, beírta anyu! Nekem hiányzik az anyukám! (pityergés, ölbe vétel). Ok, akkor kezdjük, így az ölben egy gyerkőccel kicsit nehezebb a projektorra mutogatni, de megoldom.

9 óra 40 perc

Elő kell készítenem a kisgólyákhoz szükséges anyagokat, és a tegnap este kivágott szárnytollakat. A csőrrel majd Tündi néni érkezik. Minden rendben lesz. Kimegyek, megkeresem. Ó, jaj, a biológiatanár hiányzik, így Tündi nénit beosztották helyettesíteni. Sebaj, pikk-pakk kivágom őket. Közben ragtapaszt keresek egy lehorzsolt ujjacskához. Megsimogatom a fájó pocakot. Zsófinak még mindig hiányzik anyu, ölbe veszem.

10 óra

Hurrá, kézműveskedés, a kedvencem! Cuki kisgólyákat csinálunk. Kiosztom a vattapamacsokat. Marcsi néni, nekem csak kettő van. De hát annyi kell hozzá! Marcsi néni, nekem egy van! Marcsi néni, nekem eltűnt! Ok, akkor mindenki tartsa egyik kezébe az egyiket, másikba a másikat! 28 pár kezecske a magasban. Hű, de sokan vagytok! Pótolom a hiányzó pamacsokat. A ragasztás előtt csak két dologra figyelmeztetem őket: a mintás felét ragasztózzátok be, a hurkapálca közepére tegyétek! Megismétlem. Mindenki érti? Igen! Munkára indulnak a kezecskék. Én pedig körbe. Balázs, mit kértem, melyik felét ragasztózd? A mintásat. Akkor miért nem azt csináltad? Sebaj, leszedem, újraragasztom. Pisti, mit beszéltünk meg, a hurkapálca melyik részére helyezd? A közepére. Akkor miért csúszott le a gólya popója alulra? Szétszedem, újra összeillesztem. Közben 15 gyerkőc szól hozzám a nyomomba szegődve: Marcsi néni, ez jó, Marcsi néni, így jó? Rendben. Mindenki üljön le, tartsa magasra a gólyát! Mindenkié jó. Kész van a fele. Menjünk le az udvarra levegőzni, sok volt ez mindenkinek! Jól jön egy kis friss levegő.

10 óra 40 perc

Milyen szépen süt a nap, milyen jó lesz a padra leülni kicsit sütkérezni… Gergő, ne hadonássz azzal a bottal! Kriszti, szállj le a mérleghinta közepéről, baleset lesz belőle! Ádám, vigyázz a mászókán, le ne ess! Jaj, oda sem bírok nézni. Ha valami történik, még a kórházba is mehetek ma. Az pedig nem fér bele az időmbe. Marcsi néni, pisilnem kell! Szaladj be a földszinti mosdóba! Visszajön: Marcsi néni, nincs WC papír. Keress egy takarítónénit, és kérj! Vissza: a takarítónéni azt mondta, nincs. Jól van. Úgyis letelt a szünet, menjünk be! Gizi néni, tudna WC papírt adni? Sajnos elfogyott, a felsősök elhasználták, ő nem adhat többet. Jól van, akkor felmegyünk a mi mosdónkba.

11 óra

Befejezzük a gólyákat. Tündi néni jön a kéményeket elkészíteni a gyerekekkel. Szereztem piros papírt hozzá, éppen annyit találtam, amennyi kell, hogy ne egyesével kelljen színezni. Elrontották Tomiék. Sebaj, elindulok a szomszédos termekbe kérni egy piros papírt, végre valaki megszán a harmadik teremnél. Készen vagyunk. Indulni kell ebédelni!

11 óra 55 perc

A maszkot vegyük fel, induljunk az ebédlőbe! Marcsi néni, nekem nincs meg a maszkom! Nézd meg a zsebedben, a padodban! Nekem a kabátomban maradt! Nekem nem is volt! Jó, keresek pótmaszkot. (Hála a szülőnek, aki hozott be egy dobozzal!) Irány az ebédlő! Gyerekek, nagyon finom az ebéd, kérlek, kóstoljátok meg! Osztom az ebédet: én csak rizst kérek, én csak húst kérek, én ezt nem szeretem, én mindent kérek… Nem egyszerű, de hálás vagyok, hogy már megbirkóznak a tálcákkal, és azt nem kell egyesével vinnem velük. Persze a húst mindenkinek el kell vágnom, közben vizecskét is kell töltenem a poharukba, hiszen nem tudnak még egy teli korsóból önteni. Jön a felmentő sereg, Tündi néni, már nem kell más osztályban helyettesítenie! (Tényleg igazi tündér lehet, mert mindig akkor jelenik meg, amikor a legnagyobb szükség van rá.) Vége van az ebédnek, hamarosan letelik a délelőtti műszaknak. Kimegyünk az udvarra.

12 óra 15 perc

Egyre szebben süt a nap, gondolkodom, mit kellene csinálnunk a következő kézműveskedés során. Az osztálytermet is dekorálnunk kell, a gólyák pedig az aulánkba kerülnek. Annak is szépnek kell lennie, hogyha belép valaki az iskolába, rögtön felviduljon a tavaszi hangulat láttán. Majd délután megnézem a neten, úgyis lesz rá időm. Szerencsére egy csomó jó ötletet töltenek fel a kollégák. (Köszönöm, hálás vagyok!) Ajaj, üzenet a tanító páromtól, rettenetesen fáj a feje, ma nem tud bejönni. Aki tud, menjen haza, majd a többieket Éva néninek átadom. Egy óra, lejárt a műszakom, néhány gyereket elvittek, de nem jön senki leváltani. Lehet, hogy Éva néni nem is tud róla? Telefon: neki nem szóltak, még nem is ebédelt a saját osztálya. Persze, jön segíteni, csak várjam meg.

13 óra 30 perc

Végre elindulhatok haza. Nem is kellett sokkal több időt bent maradnom a műszakom után. (Hála Neked, Éva néni!)

Ülök a buszon. Mindjárt előveszem a dolgozatokat javítani. Az ötödikesek tudják, hogy már a buszon neki szoktam állni. Számítanak rá. Különben is, jó lenne, ha meglennének az eredmények, akkor tudnák, kinek van szüksége javítóra, és készülhetnének rá. Csak lecsukom egy kicsit a szemem, hoppá, elaludtam, még jó, hogy felébredtem a megállómnál.

14 óra 30 perc

Leülök a kisfiammal tanulni, jön az osztálytársa is, kéri, a matekban segítsek neki. Persze. Tanulunk. Közben szünetet is kell tartani, uzsonnáznak, fáradtak ők is, én is.

Addig megnézem az emaileket: Petinek eltűntek a Minecraft-kártyái, utánanéznék-e, hisz drága pénzért vették (van olcsó pénz? beindul a magyaros agyam…), nem azért, hogy elherdálja. Jó, holnap véget kell vetnem ezeknek a kártyacseréknek, bár élvezik, de csak magamnak okozok gondot vele. Barni anyukája hangüzenetet küldött: ne haragudjak, hogy ismét zavar, tegnap este beszélgettünk 1 órán át telefonon. De most az jutott eszébe, hogy fél órát olvasson-e Barnival, majd menjenek játszótérre, vagy másfél órán át, és akkor jobb lesz az olvasása, de nagyon nyűgös lesz. Írok neki, hagyja békén a gyereket, süt a nap, menjenek ki a szabadba, ha van kedve, ültesse le utána. Hát, szülőnek lenni sem könnyű. Ja, igen! Mi van a saját gyerekemmel? Megvan az edzőcuccod, kész a házid? Szuper! Indulhatsz!

15 óra 30 perc

Végre nyugalom van, gyorsan felhívom a színházat a jegyek miatt. Csak vasárnap délelőtt tudunk menni. Hosszú hétvégén! Mindegy, olyan jó lenne kicsit iskolán kívül is együtt lenni az ötödikesekkel. Majd megyünk máskor kirándulni a családdal. Lehet, hogy pont örülnek, ha leszállok róluk és pihenhetnek. Telefonálok az osztályfőnöknek, hát, tényleg hosszú hétvége, ez van, elkezdi felmérni az igényeket. Közben elmondja, panaszkodtak rám a gyerekek. Tegnap leszidtam őket, hogy nem tanulnak. Rosszul esett nekik, kemény voltam velük. Jó, de nem tanulnak… Ok, majd gondolkozom, mit tegyek, hogy ne emeljem fel a hangomat, amikor haragszom rájuk. Mérges voltam, igen. Nem ellenük, hanem értük! Most utálnak? L

 16 óra 15 perc

Nekiállok a dolgozatok javításának. Még ő is elrontotta? Nem megy ez a mássalhangzótörvény. Keresek valami jó játékot a neten, amivel még jobban begyakorolhatjuk. Jé, mennyiféle van, milyen jó, hogy ilyen sok szorgos kolléga van, ami készít ilyeneket (tényleg, nekik hogy van rá idejük?) Ez is milyen ötletes, ez meg jó lesz a következő órához, ez szuper, de van benne egy hiba, újraszerkesztem…

18 óra

Mennyi az idő, kisfiam, már megjöttél edzésről? Én meg itt gépeztem végig. Hogy úszhattam el ennyire? Jól van, ennyi netes feladat elég. Még megnézem a továbbképzéseket, azt is meg kell csinálnom, még ebben a tanévben. Egyik sem jó időpont, mert tanítok. Ok, hivatalos távollét, helyettesít valaki, de kivel szúrjak ki, a tanító párommal, vagy Tündi nénivel? Nem. Inkább majd a szabadidőmben megcsinálom valamikor…

19 óra

A barátnőm telefonál: hallotta a hírekben, végre kapunk laptopokat! Évek óta panaszkodom, mennyire ellátatlanok az iskolák, jó lenne, ha több gép lenne. Az online tanításban több kolléga a saját gépét kellett, hogy használja, tönkre is ment egy-kettő. Hurrá! Kaptam emailt róla. Szuper: csak rá kell kattintani, majd utána elolvasom a feltételeket, naná, hogy szeretnék gépet. Juj, szerződési feltételek: 31 oldal. Na jó, átböngészem. Nem vagyok tulajdonos, csak használó, majd több oldalon keresztül sorolják fel a kötelességeimet: anyagilag felelek érte, nem használhatom másra, nem használhatja más, ha letelik a jótállási idő, akkor a javítási költségek engem terhelnek (de hát nem az enyém?!). És végül: egy 60 órás képzés elvégzését vállalom cserébe. Micsoda? 60 óra? Elkezdek telefonálni. Beleszámít a kötelező továbbképzésbe? Talán. Mikor kell elvégezni, munkanapokon? Valaki hallotta, hogy két hétvége alatt elvégezhető.  Vissza lehet valahogy csinálni? Az igazgató ír egy újabb emailt, amelyben kedves hangon kéri, igényeljük a laptopot, hiszen évek óta könyörgünk a tankerületnek, hogy adjanak az iskolának gépeket, nagy szükség lenne rá. Ez igaz. Ok, majd megoldjuk valahogy.

20 óra

Gyermekeimet elrendezem, vacsora, fürdés, beszélgetés, olvasás.

21 óra 30 perc

Még megírom holnapra az óravázlataimat. A dolgozatokra már nem maradt idő. Talán a reggeli buszúton. Végre alvás, beállítom a telefonomat, hogy el ne aludjak. Ó, jaj, ébresztés 6 óra 15 perc múlva. Hogy mehetett el ilyen gyorsan ennyi idő? Pedig annyira igyekeztem. Sebaj, majd holnap kicsit jobban csinálom.